Munkanapló - A műsor látványkonyhája :)

Sokáig úgy gondoltam, hogy az életben minden megoldható kellő odafigyeléssel és erővel, csak elhatározás kérdése. Aztán teltek-múltak az évek és a sorsom (hálával tartozom érte) belesodort ezzel a nézőponttal megoldhatatlannak látszó helyzetekbe. Egyre több lett a megválaszolatlan kérdés bennem, egyre inkább láttam a saját belátásom, átlátásom határait, ugyanakkor kezdett valamiféle törvényszerűség kibontakozni a mindennapok történéseiben. Kezdtem érezni valamiféle láthatatlan rendező elv jelenlétét, néha már össze tudtam kötni az addig különállónak látszó eseményeket egyszer, kétszer, egyre többször. A törvény mindig ugyanolyan konok következetességgel működött. Aztán egyik pillanatról a másikra egyidőben szinte minden fontos síkon összeomlott az életem. Szerencsére soha nem tudtam és akartam az önsajnálatba beleragadni, valamiféle ösztönös erő rántott mindig a kritikus sorshelyzetekben a megoldás felé. Akkor ez a megoldás nagyon egyértelműen a segítségkérés volt, amit egész addigi életemben szándékosan kerültem. Megtört a jég, kényszerhelyzetemben először fordultam őszintén, odaadással, alázattal és reménykedve Isten felé. A saját valóságomban tapasztaltam meg a kérésem következményét, az isteni segítség működését mindenféle előzetes elképzelés és saját tervezgetés nélkül. Jöttek a találkozások, információk, váratlan helyzetek és megoldások futószalagon. Nekem „csak” el kellett fogadni és mindig beletenni a magam részét és a hitemet a folyamatba.

Tovább Atarvis honlapjára

Tovább Atarvis videóihoz