Nem veszem a bátorságot, hogy a Kínával való együttműködés gazdasági hatásairól beszéljek. Lehet, hogy az üzlet hasznos Magyarországnak, s ha tényleg így van, helyesen döntött az Orbán-kormány, amikor belement a tárgyalásokba. A magyar választók többsége minden bizonnyal érti a reálpolitikát, elfogadja azokat az érveket, amelyek ilyen esetekben az ideológiai különbségeket zárójelbe teszik.
Mégis: ugyanazt érzem ebben az ügyben is, mint számos más esetben a Fidesz politikája kapcsán. Valami hiányzik, s ez a valami leginkább egy őszinte és önreflexív mondat. Arról, hogy ilyen és olyan okokból a korábbi álláspont nem volt tartható, hogy két cél találkozásakor fontosabbnak tartotta a kormány az egyiket. Természetesen nem a diplomáciai találkozó kellős közepén kell ezt megtenni, de ügyes politikusok megtalálják a módját annak, hogy miközben - ebben az esetben a diplomácia normális túlzásaihoz képest is - az egekig magasztalják partnerüket, a hazai közvéleménynek elmagyarázzák döntésük valódi mozgatórugóit.
Már hallom is persze, ahogy széplelgéssel és naivitással vádolnak azok, akik szerint a politika „márcsakilyen”, változnak az álláspontok, s ha kell, az érdekek érvényesítéséhez lehazudjuk a csillagokat is az égről. Pedig tévednek. Ez a mondat nem csupán a széplelkek megnyugtatása miatt kellene: igazán a Fidesznek lenne rá szüksége. Jó dolog ugyanis a hitel, de az elmúlt évek megtanították azt is, hogy mennyire fontos a hitelesség is.
Tovább Török Gábor cikkéhez!
