Hétvégén Pécsett jártam, ez előhozza az emlékeket, ráadásul nézegettem a 70-es években készített filmjeimet (Múzeum), különös érzés.
Gimiben, és a végén is filmrendező szerettem volna lenni, a magyar tanárom nagyon biztatott, ráadásul filmesztétika kisérleti osztály voltunk. Ám filmrendezői kar csak 2 évente indult Budapesten a Szinház- és Filmművészeti Főiskolán, és abban az évben, amikor érettségiztem, pont nem. Én ugyan tettem egy gyenge kisérletet arra, hogy egy évre feljövök Pestre és a Filmgyárban dolgozom, kivárom, amíg indul, ám a szüleimnek ez nagyon nem tetszett. Úgy hogy maradtam, felvételiztem az orvosira, és drukkoltam, hogy ne vegyenek fel.
Igy kezdődött az orvosi karrierem. :)
De ez a filmrendezőség nem megy a fejemből. Nemrég jöttem rá, hogy jé, én most pont azt csinálom, amit mindig is szerettem volna. :)
Tanulság: sosem késő egy álmot megvalósítani! :)
