Munkanapló - A műsor látványkonyhája :)

„Mi életem célja és értelme?” Más szóval: „Mi a fenét
keresek én itt tulajdonképpen?” Az ilyen Nagy Kérdésekre
való válasz, csak az életnek nevezett utazás során bontakozhat
ki. És oda csak a nemtudás útján juthatunk el
– vagy inkább úgy kellene mondanunk: a még-nemtudás
útján. Ha mindig azt hisszük, hogy tudjuk a választ, akkor
hogyan fogunk növekedni, fejlődni? Minek a megismerésére
leszünk valaha is nyitottak?
„Egy egyetemi professzor meglátogatta Nan-int, a zen mestert,
hogy a zenről érdeklődjön. De a tudós ahelyett, hogy a
mestert hallgatta volna, vég nélkül csak saját elképzeléseit fejtegette.
Miután egy darabig csendben figyelt, Nan-in teát szolgált fel.
Megtöltötte a látogatója csészéjét, de itt nem hagyta abba. A tea
túlfolyt a csésze oldalán, megtöltötte a csészealjat, ráfolyt a férfi
nadrágjára és le a földre.
Nem látja, hogy a csésze tele van? – robbant ki a professzorból.
Nem tud többet beletölteni!
Pontosan így van – válaszolta nyugodtan Nan-in. És csakúgy,
mint ez a csésze, te is tele vagy a saját elképzeléseiddel
és véleményeddel. Hogyan tudnám megmutatni neked a Zent,
hacsak előbb ki nem üríted a csészédet?”
A csésze kiürítése azt jelenti: helyet csinálok, vákuumot
a Nagy Kérdések számára. Azt jelenti, hogy kinyílunk, új
alapokra helyezzük magunkat, hogy képessé váljunk elfogadni
– ezidő szerint – a nemtudást. Ebből virrad majd
ránk a nagyobb tudás.

Forrás.