Többé-kevésbé egyenletes csökkenés az utolsó 3 évben.

Hogy lehet megfordítani?

Miért érdemes a Japántapasz Klubhoz tartozni?

Az egészség derűje portál mindenki számára elérhető. A NetSzemle szintén. Ez utóbbi nem tudni, generál-e már valamekkora forgalom növekedést, a wellnes-portálhoz tartozó webshop utoljára 260.000 Ft értékű termék forgalmat produkált.

Minden kevés, minden szám kicsi, ahogy az utóbbi 3 évben az érdeklődésem is. Valaha, 2002-ben azzal a céllal indult a Japántapasz forgalmazása, hogy az hasonló módon divatba hozható, mint ahogy Japánban és a többi délkelet-ázsiai országban ez megtörtént. Ez nem sikerült, úgy tűnik, a méregtelenítő tapasz viszonylag kevesek kedvence lett, talán mert nincs elegendő tudományos bizonyíték arra, hogy valóban "méregtelenít". (Azt a kevés tudományos vizsgálatot, amit ismerünk, az egy héttel ezelőtti fordításban már összeszedtük.)

A keleti felfogásnak nem sikerült legyőznie a nyugatit ebben a tekintetben sem. A keleti embernek nem kell tudományos bizonyíték, ő a (inkább) befelé figyel, és hallgat a saját tapasztalataira. Magyarországon a ma érvényes jogszabályok szerint nem mondhatom - nem is mondom - a tapaszra, hogy méregtelenít.

A másik probléma nyilván az ár. Ahogy minden más terméknél is, a minőség - s ezért a hatékonyság - tekintetében nagy különbség van az egyes tapasz gyártók és forgalmazók termékei között. (Gyakran több márkanév mögött is azt az olcsó, de a legfontosabb és legdrágább alapanyagban, a faecetben szegény változatokat találunk.)

A Japántapasz az első volt, amelyik "frissítő test- és talp tapaszként" forgalomba hozta a terméket, nem csak Magyaroszágon, hanem Európában is megelőzött mindenki mást. Pár hónapja az egyik média szereplésre várakozva találkoztam a tucatnyi versenytárs tapasz egyik forgalmazójával, aki elmesélte, hogy a mi Japántapaszunkat egy akkor tagunktól (K.Z.) kapta meg, azonnal körülnézett a világban és behozta - jóval olcsóbban, mint mi - az egyik ma már ebben a szűkebb, wellness-különlegességek iránt érdeklődő piac számára az ő termékét. A minőségről nem beszélgettünk.

Tanulság: nem lehet tenni semmit a nyílt "lopás" ellen, és ez annyira elfogadott, hogy az illető egy percig sem szégyenkezett miatta - inkább dicsekedett vele. Lelke rajta, ez nem az én felelősségem és végső soron semmi gond a "lopással". Az viszont zavar, hogy nem egyforma módon kommunikálunk a tapaszról, és az is problémás - szerintem -, hogy ennek a versenytárs terméknek a hirdetései nagyjából úgy szólnak, ezzel a szóval, hogy "nálunk jóval olcsóbb a Japántapasz."

Az olcsóbb konkurrens termékekhez képest a Japántapasz prémium termék maradt és annak ellenére, hogy az árát jelentős mértékben csökkentettük, még mindig "drága", legalábbis ez a leggyakrabban elhangzó "kifogás", ha szóba kerül, hogy miért nem használja valaki a tapaszt.

A prémium termékhez viszont nem illik a fapados rendszer, az még a hálózatos működésre készült. A prémium termék - hagyományosan - márka image építő tévés reklámkampányt igényelne. (Ezt próbálják helyettesíteni az internetes szolgáltatások, annál is inkább, mert nincs, és ha lenne se látnám értelmét egy sokmilliós hirdetési kampánynak.)

A közönség nem tud különbséget tenni a tapaszok között és mivel a médiában szinte egyáltalán nem volt szó a Japántapaszról (mondhatnám azt is, hogy szerencsére, azaz botrány sem volt körülötte), az emberek 90%-a az első piaci megjelenés után a 7. évben sem tudja mi az és mire való.

Mindez azért teljes egészében nem magyarázza a folyamatosan romló statisztikákat. A tréningek irénti igény is ugyanilyen arányban csökkent és a végén már úgy éreztem, hogy "fordítva ülünk a lovon", azaz a résztvevők tesznek nekem szívességet azért, hogy meghallgassák a hülyeségeimet. Igy aztán a tréningek lassan egy éve szünetelnek, ez viszont nyilván önmagában is (további) forgalom kieséshez vezetett.

Ráadásul az internetre épülő rendszert a többség nem használja. Az internetet főként a fiatalok használják, a Japántapasz fogyasztói köre viszont inkább az idősebb korosztályból kerül ki.

Elment a kedvem attól már régen, hogy bérmit (terméket, oktatást) erőltessek. Götz Gyuri szerintem (korábbi cégvezető) már régen abba kellett volna hagyni a Japántapasz forgalmazását, hiszen - racionálisan - nem érdemes néhány tucat fogyasztó kedvéért egy 5 fős céget, internetes rendszert, ügyfélszolgálatot stb. fenntartani. A forgalom visszaesésével párhuazmosan az MFI életben mardása érdekében a költségeket is csökkentettük, amennyire csak lehet, igy a cég mind a mai napig nem rfizetéses. De tényleg, igaza van a Gyurinak, mi értelme fenntartani egy olyan rendszert, amely nem hoz hasznot a tulajdonosainak?

Amikor a hosszú szünet után idén januárban felvettem a kalapácsot, a legkevesebb időm a Japántapaszra jutott. Az időm 90%-át lefoglalta - és jelenlig foglalja - az ingatlanalaposok pénzének a vissaszerzése.

Te mire figyelnél jobban? Havonta kevesebb, mint 100 ember Japántapasz szükségletének kielégítésére vagy pedig 100.000 ember 433 milliárd forint értékű (pontosabban az ingatlanalapok leértékelése miatt ennél már jóval kevesebb értékű) befektetésének visszaszerzésére?

(Folyt.köv.)