Nekem nagyon bevált módszerem volt a napi órarend. Így betartva azt kialakult bennem egy rend. Legalábbis elvégeztem kötelességeimet. Így szorítottam ki időt a kreatív élet megélésére, ami ettől a rendezettségtől nem öt, vagy tíz perc lett, hanem minimum két óra. Ezt az időt maximálisan kihasználtam fantáziám, kreativitásom kiaknázására. Persze ettől még tovább csapongtam, és munka közben le le írtam azt ami eszembe jutott, jegyzeteltem magam, ami sokszor lecsitította szanaszét gondolkodásomat. Másnapra így és ettől a feljegyzésektől állt össze a szabadidős programom, és e szerinti jegyzeteim szerint örvendeztettem meg magam azok kifejtésében, megoldásával, bármivé való felhasználásukkal.
Amikor felhalmozódtak a csapongásaim okozta jegyzeteim, emlékeztetőim, rádöbbentem, én nem is azt csinálom, amit akarok. Ezért innentől kezdve, felhalmozódtak a csapongásból eredő cetli nagyságú dokumentumok. Kénytelen voltam megvalósítani, azt amit magamból hiányolok. :-)