De milyen az antiszociális személyeség?
(Internetes jegyzet annak érdekében, hogy mindenki maga adja meg a választ. Egy pszichiáternek nem illik erről nyilvánosan beszélni.)
A társas közegben – főleg totális intézményekben – az észlelő személy kétszeresen téved, amikor valakinek a szándékát próbálja kipuhatolni:
1. Téved az észlelt személy céljait illetően (pl. a nevelő segíteni akar a fogvatartottnak, és megkérdezi, hogy hány fenyítése van. Ekkor a fogvatartott azt hiheti, hogy a nevelő a kérdést azért tette fel, hogy fogást találjon rajta.)
2. Téved az észlelt személy érdekeit illetően (pl. az előző példánál maradva, ha a helyzet nem egyértelmű, és a nevelő nem tudja megnézni a fogvatartotti alrendszerben, hogy a fogvatartottnak hány fenyítése van, a fogvatartott le fogja tagadni, hogy van fenyítése, mert azt fogja hinni, hogy a nevelő érdeke a felderítés, és azt a személyt részesíti előnyben, akinek nincs fenyítése – pl. azt engedi ki a folyosóra takarítani.)
A fenti jelenséget a szociálpszichológia szelf-repezenctációnak hívja, és ismeretes, hogy a totális intézmények (vagy a piramidális szervezeti kultúrák) egyik ártó hatása, hogy a kommunikáció szelf-reprezentatív. Ugyanakkor a fenti jelenség pszichopatológiai szempontból az antiszociális személyiségzavar manipulatív jegye.
A börtön totális intézmény és a fogvatartottak nagy része antiszociális személyiségzavarban szenved. Felmerül a kérdés: lehet-e egyáltalán kommunikálni a fogvatartotakkal a börtönben? Mivel a naiv tapasztalatunk éppen az, hogy lehet, ezért rá kell jönnünk, hogy a kettős tévedés elv redukcionista, és csupán illusztratív jellegű.
Az antiszociális személyiség fő jegye az a feltételezés, hogy mások ellenségesek. Tudni kell, hogy ez a feltételezés gondolati (kognitív), nem pedig érzelmi (affektív), tehát előjel (valencia) nélküli. Ez a feltételezés is indokolja a börtönbeli kognitív behavior terápiák létét.
Az antiszociális címke értékítélettel terhelt fogalom, holott, holott ugyanez a személyiségstruktúra megmutatkozik olyan változatokban is, amelyek szociálisan nem elutasítottak és nem is törvényszegők.
Történeti előzmények (Döme László munkássága nyomán)
Pinel már a XIX. szd. elején leír egy olyan személyt, aki impulzív és önkárosító cselekedeteket hajtott végre, pedig tudott logikusan gondolkodni, és teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy amit tesz az irracionális.
Nem sokkal később Prichard, angol elmeorvos használta először a „moral insantity” (morális téboly) kifejezést. Olyan személyeket írt le, akik nem képesek az életüket olyan elvek szerint irányítani, mint a jóság, a felelősségtudat vagy a lelkiismeret.
Lombroso a század végén fejtette ki frenológiai tanait. A ma már teljes mértékben etikátlan módszerrel végzett kutatásai alapján arra az eredményre jutott, hogy a született bűnöző arról ismerhető meg, hogy atavisztikus testalkatú (részletesen lásd az előző félév tananyagánál). Emellett viselkedési jegyeket is megállapított: érzelmi hiperaktivitás, durva indulatosság, könyörtelenség.
Gouster – még mindig a XIX. szd.-ban – volt az első, aki leírta, hogy a morális érzék hiánya már gyermekkorban megmutatkozik. A gyermek befolyásolhatatlan, engedetlen, hazudik, kegyetlen, a viselkedése gyakran erőszakos.
Koch használta először a pszichopátia kifejezést a morális téboly helyett. A pszichopata szó egészen a nyolcvanas évek elejéig az összes személyiségzavart jelölte. Koch szerint a pszichopátia „az vele született vagy szerzett inferioritása” (alantassága), ilyen kifejezés nem állja meg a helyét, semmi jogunk az egyik embert pusztán az agyfelépítése miatt megfosztani az emberi méltóságától. Később, a kutatók – belátva, hogy a betegségnek minden bizonnyal társas oka is van – a szociopátia szót kezdték használni.
Kraepelin – aki az első átfogó pszichiátriai klasszifikációs mű szerzője – a huszadik század elején azt írja a pszichopatákról, hogy az érzelmeik vagy az akarati életük károsodott.
Cleckley elmélete
Cleckley a negyvenes években kísérletet tett, az addigra már felduzzadt pszichopátia-fogalom tisztázására. „Szemantikus demeciának” nevezte el a betegséget, mert szerinte a pszichopátia leglényegibb jellemzője az, hogy valaki mindig mást tesz, mint amit mond. Cleckley elnevezése nem honosodott meg, de a következőképpen írta le az antiszociális személyiséget:
- a bűntudat hiánya
- képtelen a tárgyszeretetre
- ösztönvezérelt (impulzív)
- érzelmileg sekélyes
- társas viselkedése a felületes megfigyelő számára megfelelőnek látszik,
- nem tanul a tapasztalataiból
Cleckley szerint a az antiszociális személyiségzavar lényegi eleme a látszat, és a magasabb intellektusú „pszichopaták” nem börtönbe kerülnek, hanem a társadalom megbecsült tagjaiként élnek.
Cleckley 16 jellemzője a következő:
- felületes báj és jó intellektus,
- téveszmék, vagy más irracionális gondolkodásra utaló jelenségek hiánya
- pszichoneurotikus manifesztációk hiánya (ezek a személyek egyszerűen nem idegeskednek)
- megbízhatatlanság
- a szavahihetőség hiánya
- bűntudat és szégyenérzet hiánya
- nem megfelelően motivált antiszociális viselkedés (azaz a viselkedés minden esetben ártalmas, és veszélyes társadalomra – ezért antiszociális)
- gyenge ítélőképesség
- nem tanul a tapasztalataiból
- kóros én-központúság, szeretetre képtelen
- az érzelmi reakciók sivárak
- a belátás speciális hiánya (a speciális szó arra utal, hogy a személy belátja ugyan a tetteinek a következményét, de arról nem vesz tudomást)
- különlegesen visszataszító viselkedés alkohol hatására, néha anélkül
- öngyilkosság ritkán fordul elő
- a nemi élet személytelen és integrálatlan
- nem képes az életét előre tervezni, vagy az ilyen tervet követni
Látható, hogy a Cleckley által összegyűjtött tünetegyüttes egyes elemei kifejezetten súlyosak, és szinte egyáltalán nem általánosíthatók úgy, hogy minden börtönlakóra érvényesek lennének. (Ritka pl. az olyan fogvatartott, aki a közeli hozzátartozója halálhírére sivár érzelmi reakciót mutatna.)
Pszichoanalitikus felfogás
Freud azt írta a bűnelkövetőkről, hogy ezek a személyek nyomasztó bűntudatuk van, aminek az eredetét nem ismerik, és az után, hogy elkövetnek valamilyen gonosz dolgot, megszabadulnak a maró lelkiismeret-furdalástól.
Alexander az Ego fékező erejének erősségi sorrendjét a következők szerint képzelte el:
- neurózis
- neurotikus karakter
- pszichózis
- kriminalitás
Azaz a neurózis a pszichopátiás betegség alaprétege, és néha a neurotikus személy nem befelé büntet (nem intrapszichésen alakít ki konfliktusokat), hanem kifelé: ezt a jelenséget nevezte Alexander ACTING OUT-nak.
Karen Horney szerint az antiszociális személyiség:
- szadisztikus
- hataloméhes
- izgalomra vágyik
- felsőbbrendűnek érzi magát
Eysenck elmélete
A behaviorista szemléletű kutató szerint a pszichopaták temperamentumát örökletes extreverzív (kifelé irányuló) alkat jellemzi. A tanuláselmélet szerint az extravertált személyek nagyon nehezen kondicionálhatók, és nehezen sajátítják el a társadalmi csoportjuk értékrendjét. Az elmélet némileg vitatható, mert azt veti fel, hogy az antiszocialitás vele született jelenség, azonban az elmélet mégis összecseng az egyes chicagoi devinaciaelméletekkel (első évfolyamos tananyag). A szubkultúrákban is az az antiszociális, aki képtelen a saját társadalmi csoport értékrendjével azonosulni. Erre Ogbu (harmadikos tananyag) elmélete is kiváló példa. A hétköznapi életben is láthatjuk, hogy a szubkultúrából kitörni szándékozó személyek a szubkultúra erélyes szankcióit kényszerülnek elviselni.
Robert D. Hare pszichopátia ellenőrző listája
Jelenleg (egy 1996-os cikk alapján)is sok zavart okoz, hogy a pszichopátia és az antiszociális személyiségzavar (aspd) közötti határ megvonása, de nem Európában, hanem az Egyesült Államokban.
A DSM IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) is egyértelműen aspd-ről ír, nem pszichopátiáról. A zavar oka az, hogy a DSM III törölte a pszichopátia kategóriát, de éppen ebben az évben publikálta Robert D. Hare a pszichopátia ellenőrző listát (Psychopathy Checklist), ami fogvatartotti populáción végzett több évtizedes munka eredménye. A húsz kérdéses félig irányított interjú „hárompont” skála (0,1,2) alapú. A maximális pontszám 40 lehet; és 30, vagy afeletti pontszám esetén a vizsgált személy „pszichopata”. A fogvatartottak (Kanada, nyugati part) 15-20 %-a esett bele ebbe a kategóriába, míg az átlagpopuláció 5-22 pontot ért el a listán. Hare 1996-os cikkében kijelenti, hogy az aspd-ben szenvedő fogvatartottak nem pszichopaták, míg a pszichopaták többsége beleesik az aspd kritériumokba.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy egy 1992-ben publikált FBI kutatás szerint az igazságszolgáltatási dolgozók (rendőrök, börtönőrök, marsalok stb.) ellen elkövetett emberölések gyanúsítottainak (USA állam egésze) több mint fele „pszichopata”. Az FBI kutatásban Hare ellenőrző listáját, és annak egy tízkérdéses, rövidített változatát használták.