Hogyan írjunk jobb címsorokat?
Szó-asszociációk: Schlander ezt a tanácsot adja a talán legelterjedtebb címsoríró technikával kapcsolatban: „Gondolj a kulcsszavakra, aztán asszociálj szabadon. A legtöbb szójáték, akár jó, akár rossz, így születik. A jó szójáték jól használja ki a kontrasztot, vagy szórakoztatóan csavar ki egy kifejezést, vagy valamilyen módon kellemes a fülnek. Nem fájdalmas szóvicc, és nem csak az alliteráción alapul. Gondolj a rímelő szavakra is, vagy a hangutánzókra. Így az olvasó szinte hallja is a címsortt.”
Csinálj viccet a címsorból! Nyilvánvaló dolgokat jelent ki? Olyan nagyon főcímes? Lehetne kettős jelentése? Egy közelében lévő fotó vagy másik cím zavarba ejtő környezetet kölcsönöz neki? Ha te magad csinálsz viccet a címsorból, jó esélyed van rá, hogy nem a humoristák fognak.
Ellenőrizd a helyesírást! A címsorban éppúgy előfordulhatnak helyesírási hibák vagy félreütések, mint a szövegben, de itt még kínosabbak, a nagy és feltűnő betűk miatt. A riportert ellenőrzi rajtad kívül a korrektor is, de tudod, hogy a korrektor mindig milyen elfoglalt.
Vedd figyelembe a sztori hangnemét. Egy könnyed, vicces címsor ostobán mutathat, vagy egyenesen sértő is lehet, ha a cikkben komoly vagy tragikus témáról van szó. A könnyed, vicces sztorihoz viszont éppen a könnyed, vicces címsor illik.
Csak színvonalas nyelvi leleményeket használj! A hatásos alliteráció, rím vagy szójáték emlékezetessé teheti a címsort, és vonzza az olvasókat a cikkhez. Ha azonban ezeket a technikákat ügyetlenül használja valaki, az igencsak kínos lehet. Legyél nagyon igényes az ilyen típusú címsorokkal kapcsolatban. Ha nem vagy biztos benne, hogy a humor átjön-e, akkor valószínűleg nem jön át. Ha sikerült kitalálnod egy remek, négyszavas alliterációt, de a négy szóból csak háromnak van köze a cikkhez, az sem jó. Főleg akkor figyelj oda különösen, ha a címsor dalok, könyvek vagy filmek híres idézeteit használja fel.
Ne félj a szóviccektől, de légy óvatos velük! Pisetzner a következő tanácsot ajánlja: „A szóviccnek kétféleképpen is meg kell felelnie: viccként és szó szerinti jelentésében is.”
Legyél konkrét! A címsor feladata az, hogy elmondja az olvasónak a fontos híreket. A homályos címsorok, még ha megragadóak is, nem töltik be feladatukat. Ha a bevezető bekezdés különösen informatív, akkor a címsor lehet megragadó, de kissé homályos.
Vedd figyelembe a fotókat és grafikát. A címsor, a fotó, a grafika és a sztori egy teljes csomag, amit az olvasó megkap, ezért így is kell megszerkeszteni. Nézd meg alaposan a fotót és a grafikát: kiegészítik a címsort, vagy ellentmondanak neki?
Az igék legyenek hatásosak! Gondold át, hogy nem tudsz-e erősebb, mozgalmasabb, konkrétabb jelentésű igét használni. A címsor korlátozott terjedelme miatt minden szó számít, és gyakran az ige a címsor legfontosabb szava. Add meg neki azt az időt és figyelmet, amit megérdemel. Schlander ezt a tanácsot adja: „A mozgalmas vagy képszerű ige elviszi a hátán a címsort. Jó példák erre: A nyár lebirkózta a tavaszt, A szakszervezetek az egységesítés felé araszolnak. Ezek a szavak erős mentális képet teremtenek az olvasóban – az erős, jól megválasztott igék gyakorta teszik.”
Emlékezz az olvasóra! Lehet, hogy a sztori a kormányszervek intézkedéseiről szól, de az olvasót elsősorban az érdekli, hogy ez hogyan érinti őt magát. Tehát „Az önkormányzat elfogadta az új szemétszállítási tervet” helyett talán jobb „Az önkormányzat engedélyezi a későbbi szemétszállítást”.
Ne lopd el a szerző kifejezéseit. Ha a riporter egy ügyes kifejezést vagy hatásos ábrát használ a cikkben, ne rontsd el azzal, hogy beleteszed a címsorba is.
Kezdd el időben! A címsor nem elsietett vélemény. Ha lehet, olvasd el a cikket még miközben a riporter írja, hogy legyen időd gondolkodni.
Ismerd a gyenge pontjaidat! Tudd, hogy milyen területeken kell még fejlődnöd. Minden nap szánj időt a fejlesztésre. Ma este koncentrálhatsz arra, hogy ne legyél olyan komoly, ha könnyedebb sztorikról van szó. Holnap a hatásosabb, erősebb igék használatára összpontosíthatsz. Utána próbálj az élő nyelvhez közelebb álló címsorokat megfogalmazni. Jobban fejlesztheted magad, ha egyszerre csak egy készségre koncentrálsz, és nem átfogó megoldásokat próbálsz kivitelezni.
Birtokos. Pisetzner ezt a tippet ajánlja: „Nem tudom, miért, de a birtokos szerkezetek elevenebbé teszik a címsort, kevésbé címsor-szerűvé, inkább élőnyelvivé varázsolják. Gondolkodás nélkül választanám a „Bush eltörte a lábát” címet a „Lábtörés” helyett”.
Kérdezd meg, hogy miért. Buddenberg azt javasolja: „Különösen a távirati híreknél koncentráljunk arra, hogy a szerkesztő miért pont ezt a sztorit választotta a több száz közül. Ez meg fogja adni a megfelelő nézőpontot, amire koncentrálhatunk.
Beszélj valakinek a sztoriról. Ismét Pisetzner tanácsa: „Ha találkoznál egy barátoddal az utcán, és gyorsan el akarnád neki mondani a legfrissebb híreket, mit mondanál? Az a két-három dolog, amit elmondanál a barátodnak, ugyanaz a két-három dolog, aminek benne kell lennie a címsorban. Ezek közül a tények közül valamelyik a cikk vége felé van? Keresd meg azt a bekezdést, és hozd előrébb.” És, természetesen, mindenképp beszéld meg a szerzővel, hogy mit szól ehhez a változtatáshoz.
Olvasd fel hangosan a címsort. Ez segíteni fog abban, hogy kiszűrd a nem jól hangzó vagy túlzottan „főcímes” mondatokat, és stílusod gördülékenyebbé váljon.
Legyél igényes. Buddenberg így figyelmeztet: „Ne menj el az igénytelen nyelvi stílus irányába, mint az erőltetett alliterációk vagy fájdalmas szóviccek. Egy jó cikk előtt ezek úgy mutatnak, mint a csúf festés a jó minőségű faanyagon, a rossz cikk előtt pedig olyanok, mint egy beismerő vallomás.”
Ügyelj a csapdákra. Olvasd el a címsort mondatonként. Az első mondat, ha a környezetből kiemeljük, komikussá válik-e? Eltér a címsor jelentésétől? Esetleg egy közeli – még ha nem is a cikkhez tartozó – fotó miatt sértővé vagy gúnyossá válhat-e a címsor?
Értsd meg, hogy a címsor-írás művészet. Megint csak Buddenbergtől: „A címsor olyan, mint a költészet. Sőt, nemcsak olyan, kifejezetten költészet. Te vagy a költő. Olyan szavakat választasz, amelyek sokatmondók, és megtalálod a módját, hogy az adott korlátok közé illeszd őket.”
Menj el sétálni, vagy valami hasonló. Néha, ha megakadsz a munkában, hasznos lehet egy kicsit elszakadni a képernyőtől. Kicsit nyújtóztasd ki a lábadat, vagy nézd át a faliújságot. Pisetner fejezi ki a legjobban: „A barátaim a tanúk rá, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy átolvasok egy cikket, majd kimegyek a mosdóba – természetesen miután a szokásos egy-két órán keresztül figyelmen kívül hagytam a természet hívó szavát – és egy remek címsorral a fejemben térek vissza. Nem tudom megmagyarázni, hogy van ez. De azt javaslom minden olvasószerkesztőnek, hogy igyon nagyon sok folyadékot.”
