Munkanapló - A műsor látványkonyhája :)

  "Egyetlen igazi kapcsolatban sincs szó az egyik ember feláldozásáról a másikért. Az építésznek szüksége van ügyfelekre, de nem rendeli alá munkáját az ő kívánságaiknak. Az ügyfeleknek szükségük van építészre, de nem azért rendelnek házat, csak hogy megbízást adhassanak neki. Az emberek szabad, kölcsönös beleegyezéssel cserélik munkájukat kölcsönös előnyre, amikor személyes érdekük megegyezik, és mindketten óhajtják a cserét. Ha nem óhajtják azt akkor nem erőltetik az egymással való érintkezést. Tovább keresnek. Két egyenrangú ember között ez az egyetlen lehetséges kapcsolatforma. Bármi más a rabszolgának az úrhoz, vagy az áldozatnak a hóhérhoz való viszonya.
   Egyetlen munkát sem lehet kollektívan, többségi döntéssel végezni. Minden alkotómunka egy egyedülálló, egyéni gondolat irányítása alatt történik. Egy építésznek rengeteg emberre van szüksége egy épület megépítéséhez. De nem kér tőlük javaslatokat tervére vonatkozóan. Szabad egyezség révén dolgoznak együtt, és mindegyikük szabadon végzi saját feladatát. Egy építész mások által készített acélt, üveget, betont használ. De az anyagok még mindig csak acél, üveg és beton maradnak, amíg ő meg nem érinti őket. Amit ő tesz velük, az az ő saját terméke és saját tulajdona. Az emberek közötti együttműködésnek ez az egyetlen helyes módja."

Ayn Rand: Ősforrás

A kutatók megvizsgálták, hogy az emberi öregedéssel együtt miként változik a kreatív képesség. Öt tényezõt vettek figyelembe: a gondolkodás sebességét, az ötletek erejét, a megoldás eredetiségét, a mögöttes koncepciót és az alternatívák számát. Bár az eredmény várható, az arányok mégis megdöbbentõek: míg az óvodásoknál 90-95%, addig az általános iskolásoknál már csak 70-75%, a középiskolásoknál 40-50%, a fõiskolásoknál-egyetemistáknál 20-25% a kreatív képesség kihasználása. A felnõttkorban pedig nem több mint 10%. Úgy tûnik, „ahogy öregszünk, úgy válunk egyre kevésbé kreatívvá. De azt is mondhatjuk, hogy ez álmaink leépülése.”

Forrás.

Ha megkérdezzük az embereket, mi a világon jelenleg a legnagyobb probléma, a többség azt mondja: az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés. Szerintem nem.

A legnagyobb probléma a nem megfelelõ emberi gondolkodás.” Majd bizonyítja frissességét: „– Három hete kitaláltam egy új betűszót: EBNE – Excellent But Not Enough.” Azaz Kiváló, De Nem Eléggé.

Azaz: kiváló megoldások vannak mindenféle területen – de a kiválóság nem elég. „– Túl nagy hangsúly van a véleményeken, és kevés a vágyakon, álmokon”. Az emberi gondolkodás túlzottan is rutinokra, mintákra, sémákra épül. Ezeket még az ókori görögök, Szokratész, Platon, és Arisztotelész verték belénk. De az egyház sem kedvezett a gondolkodásnak. Pedig ahogy a de Bono-i elv szól: „a gondolkodásunk minõsége határozza meg jövõnk minõségét. A kreativitás nem luxus. A kreativitás abszolút szükségszerűség”.

Mondhatjuk, hogy a betegség hiánya az az esetlegesen gyógyszerrel kompenzált állapot, amikor elviselhető számunkra a környezet felől megélt változáskényszer, kontrollálható számunkra a bennünk zajló reakció. Ilyen például, ha a vérnyomáscsökkentő tablettát szedő emberek egészségesnek érzik magukat, vagy amikor valaki nem vesz tudomást a tüneteiről, és ideig-óráig elkerüli az orvossal való találkozást.

Másképp, a hivatalos megfogalmazás szerint (WHO) az egészség a testi, szellemi, szociális jóllét állapota. A jóllét egy társadalmi kritériumrendszertől függ, és inkább érzelmi beállítottsággal jellemezhetjük. Súlyos betegségek esetén gyógyszerekkel vagy megfelelő egzisztenciával, anyagi elégedettséggel is elérhető ez a fajta jóllét, tehát akkor ez az egészség?

Talán közelebb áll az igazsághoz ez a megfogalmazás: az egészség az ember szabadsága, amely képessé teszi arra, hogy a jelenben éljen, és beteljesítse életfeladatát, küldetését. Végül is az egészség állapotában tapasztaljuk, hogy „harmóniában élünk önmagunkkal”, vagyis egységben önmagunkkal, tisztában vagyunk érzeteinkkel, érzéseinkkel, gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és azok következményeivel, tudjuk, hogy Ma Teremtjük meg a Holnapot.

Ha így gondolkozunk, tudjuk, hogy felelősek vagyunk önmagunkért és életünk alakulásáért, egészségünkért. Ezt a felelősségtudatot kell kialakítani betegeinkben a valódi gyógyuláshoz.
Tudom mi az egészség, akkor a mi betegség?

Betegség hétköznapi szinten akadályozza az embert az előbbi célok felismerésében, megvalósításában. Valójában, lényegi szinten, éppen a betegség az, ami segít felismerni az embernek a változás helyes irányát.

A betegség azonban általában nem teszi lehetővé, hogy az ember a jelenben legyen. A beteg leragadt egy múltbéli eseménynél, vagy képzeletbeli jövőbe vetíti magát a vágyaival, és azok alapján reagál a jelenre. A betegség nem lokális probléma – ahogyan azt az akadémiai orvoslás látja –, hanem minden esetben az egész lényt érintő zavar. Az egész betegsége nélkül a részek sem betegedhetnek meg, vagyis a szervekben nem keletkezhet betegség központi zavar nélkül.

Babakocsi (Viccek videón 1.) from Jozsef Telkes on Vimeo.

30 Hazugság a pénzról

A hátsó borító szövege:
Sokat írtak már a pénzről - hogyan fektessük be, takarítsuk meg, váljunk milliomossá, találjuk meg az anyagi függetlenséget, jussunk ki az adósságból, változtassuk meg a pénzügyi rendszert, vezessünk egy

üzletet, kerüljük el, vagy csökkentsük az adófizetést. Úgyhogy mi az ami kiemeli ezt a könyvet a boltok polcain található többi közül?

A 30 Hazugság meghökkentő válasz egy újonnan megmutatkozó trendre, ahol az emberek érdeklődése a pénz iránt nem csak abból áll, hogy megpróbáljanak minél többet szerezni belőle, hanem szeretnék jobban

megérteni a pénz egyre növekvően ellentmondásos, zavaros világát maguk körül. A tárgyalt témák közül néhány: honnan származik a bankok szemet kápráztató gazdagsága, az általános elszegényedés közepette, a

nyugdíjak elpárolgása, a rohamléptekben fokozódó jövedelemegyenlőtlenség, a szociális rendszerek intenzív sorvadása, a megállíthatatlanul növekvő államadósság, hogyan kerülhetünk barátságba a pénzzel, és

miért nincs belőle elég soha szinte senkinek?

Ez a könyv e témák egyszerű megértését ígéri.

De ennél tovább megy.

Ez a könyv nem csak felfedi a félrevezető hibákat és "hazugságokat" sok széleskörűen hirdetett és megkérdőjelezhetetlennek hitt elképzelésben a pénzről- fel is oldja őket! Járható kivezető utat mutat a pénz

fojtogató rabságából. Segít abban, hogy befolyásunk alá vonjuk ezt az örök fenyegetést jelentő, gyakran gyűlölt, elutasított, mégis sóvárogva vágyott világot.

Megérthetjük, hogyan válhatunk végre a pénz áldozatából, a pénz és életünk teremtő erejévé. Mert a pénz, széleskörű felmérések szerint, az egészség mellett magasan a legnagyobb érdeklődésünkre számot tartó

téma. Viszonyunk hozzá egész életminőségünket alapjaiban meghatározó kérdés. Ideje, hogy felforgassuk, és megtisztítva a penészgombaként rátapadt fülledt hazugságoktól, félreértésektől, kitakarítsunk, alapos

rendet rakjunk ezen a rendkívül érzékeny területen, mert:

a sejtjeinkbe beleivódott évezredes szegénységből már elég volt, nemde?

*Programozás, táplálás, tisztítás.

A kifejezés Paul H. Ray szociológus és Sherry Ruth Anderson pszichológus kreálmánya, akik az Amerikai Egyesült Államokban végzett kutatásaikra támaszkodva fedezték fel a társadalom ezen új csoportját. Koncepciójukat 2000-ben napvilágot látott tanulmányukban, a Kulturális Kreatívok. Hogyan változtatja meg 50 millió ember a világot (The Cultural Creatives. How 50 Million People Are Changing the World, Harmony Books, NY) című műben mutatták be. Bár a kutatók több mint 50 millió embert, az USA lakosságának csaknem 25%-át ebbe az osztályba sorolták, a csoportba tartozó egyének mégis váltig meg voltak győződve róla, hogy egyedül vannak. A hatalom által irányított média fokozni is igyekszik egyedüliség érzésüket, hisz létezésüket, mint fennállására veszélyeset, tabutémának tekinti. A kulturális kreatívokat ez persze nem befolyásolja különösebben, világfelfogásukban egy újfajta spirituális gondolkodásmódnak jut kulcsszerep, így hát efféle színjátékokkal nehéz őket megtéveszteni. Nem a levegőbe beszélnek, egyéni fejlődésüket a másik embernek rendelik alá, ha nem épp a szellemi világ szolgálatába állítják. Ez a tudatosság mostanra kitermelt egy új osztályt is, a kreatív osztályt, melynek tagjai közé csak Európában közel 80-90 millió ember tartozik. Az elmúlt 10-15 évben a civil szektor erősödése, növekedése is számlájukra írható. Ennek a szférának a legfontosabb tulajdonsága, hogy miközben új világképet teremt, a hatalom által bitorolt jogokat és kötelezettségeket is vállára veszi egy pozitív értékközpontú jövő megalkotásának reményében. Nem túlzás tehát azt állítani, a kulturális kreatívok egy szép új világ reménybeli polgárai, akárcsak a velük közösséget vállaló szociális vállalkozók, akik a szociális szférában hoznak létre vállalkozói többletértékeket.