Jenei Ágnes
Mielőtt rátérnénk a hírtermelési folyamatnak és a rutineljárásoknak a kutatási irányzat által feltérképezett ismertetésére, érdemes leszögezni, mi a közvetlen célja egy hírapparátusnak, mire esik a hangsúly a hírgyártásban. A szerkesztőségek hírtermelése a hard news-okra, azaz a kopogós hírekre épül. A hírszerkesztők szerint ezek az „igazi” hírek, amelyeket nem lehet kihagyni egy híradásból. Egy részük előre megtervezhető, a többi a váratlan események kategóriájába tehető. Mindkét esetben tiszavirág-életű hírekről van szó, aktualitásuk maximum 24 óra. Minden hírapparátus olyan munkaszervezést alakít ki, amely alkalmas a rendelkezésre álló anyagi, technikai és szakmai erőforrás aktiválásával a kemény hírek mindennapos előállítására.
Előfordulhat, hogy egy nap nincs olyan esemény, ami egyértelműen a hard news csoportjába illene (például a köztársasági elnök megválasztása, halála, politikai, gazdasági csúcsértekezlet stb.). Ilyenkor a szerkesztők gyártanak legalább egyet. A híradó első hírei ugyanis mindig kopogós hírek; ha nem azok, akkor legalábbis azt a látszatot keltik, hogy autentikus kemény hírek. A formai-technikai kivitelezés is ezt tükrözi. Sokféle esemény is „feltupírozható”. Például a szerkesztők elővehetnek egy tudományos hírt – amelyről csak az adott terület szűk tudományos közössége tudja, hogy nem újdonság –, és valamilyen ürüggyel aktualizálhatják. Így úgy tűnik, mintha csak aznap lehetne leközölni. De azokat a médiaeseményeket is fel lehet használni, amelyeket a politikai élet főszereplői rendeznek annak érdekében, hogy nyilvánosságot kapjanak. Ezeket viszonylag egyszerű úgy tálalni, hogy „kopogósnak” tűnjenek. Elég a híranyagot úgy csomagolni, mintha hard news lenne. A híradó elején, a neki tulajdonított „fontosság” megfelelő formátumában, például másfél–két percig tartó riportban mutatják be, és lehetőség szerint egy szakértőt is megszólaltatnak az ügyben. Természetesen a műsorvezető is úgy konferálja be, mintha valóban fontos hír lenne.
A médiaeseményből gyártott hír ugyanúgy „viselkedik”, mint egy igazi hír. Amennyiben elég intenzív megjelenítést kap, nemcsak az emberek fognak róla beszélni, hanem a többi tömegkommunikációs eszköz is. Az egymás által terjesztett hírekre addig reflektálnak, amíg a téma „el nem fárad”. Az öngerjesztő folyamat bizarrságát csak fokozza, hogy a hírek referense ilyen esetekben már nem a valóság, hanem egy másik médium, vagyis egy konstruált világ.
A hard news mellett, a híradó profiljának megfelelően körülbelül a híradó felétől, második harmadától úgynevezett könnyű hírek, soft news is bemutatásra kerülnek. Ezek funkciója kettős. Egyrészt enyhítik az általában drámai hangvételt, kiegyenlítik, kompenzálják a hivatalos, intézményes hírek és a világ sötét tónusát, egy kis színt visznek a komoly és komor világba. Másrészt – mivel ezek a hírek kevésbé kötődnek az aktualitáshoz – azzal a funkcionális előnnyel rendelkeznek, hogy szükség esetén az utolsó pillanatban is törölhetők, áthelyezhetők egy későbbi kiadásba, ha helyet kell biztosítani egy, az utolsó pillanatban befutó hard news-nak. Előfordulhat, hogy elmarad egy olyan betervezett esemény (vagy teljes érdektelenségbe fullad), amelyből kopogós hír lett volna, így nem érdemes róla tudósítani. Ilyenkor, ha már nincs idő a nap közepén, esetleg délután olyan fontos eseményt „találni”, amely helyettesíthetné (eszközöket diszponálni, forgatni, szöveget megírni, képanyagot összevágni), a töltelékként működő kis színesek, a soft news mentik meg a híradó „becsületét”.
Eddig a cikk. Miután elolvastad, velem együtt, talán jobban tudsz válaszolni a kérdésre: Milyen legyen a MyHungary.tv és a NetSzemle "kopogós híreket" termelő webkettes (közösségi) megoldása?
