Június 20-a ezentúl az Adófizetők Napja, hiszen az OECD legfrissebb jelentése szerint egy átlagos magyar dolgozó a 2010-ben rá költött összeg csupán 53,6%-át vihette haza nettó fizetésként. Így éves bérére vetítve június 20-án dolgozik először csak magának. Ezen felbuzdulva egy pikniket tartottak a szervezők, aminek keretében azt ünnepelték, hogy az év hátralevő részében immár nem az államnak, hanem önmaguknak keresik a pénzt.
Tiszta lappal kellene, hogy induljon az állam és a finanszírozói. A befizethetetlen mértékű adó, és az elkerülése is racionális érvekkel támasztható alá, így jelenleg egy patthelyzet van, ami kompromisszum nélkül feloldhatatlan. Nem gondolom, hogy szó szerint valami kerekasztal típusú párbeszéd kellene, inkább a helyzet társadalmi szintű kitárgyalása, majd okos állami beavatkozás. Az 50% közeli adó, majd a maradékból fizetendő 25% áfa egy vicc, ugyanakkor ekkora adómértékből hirtelen komoly vágást végrehajtani a hirtelen kieső bevétel miatt nem könnyű. Tehát a cukorka nem elég, korbács is kell, de leginkább egy hozzáértő idomár.
A görög sorstragédiák dramaturgiai ívét az az ősi tapasztalat formálta, amely szerint a hazugság és a félelem összekapcsolódása az egyén és a közösség számára is végzetes következményekkel járhat.