„Álmunk az, miközben tudjuk álmodunk, hogy forradalmunk eredményeképpen minden egycsapásra megváltozzon itt a földön. Ez a hit erősítsen, ez a remény éltessen abban, hogy ezen a mai szent napon emberöltők hosszú során át végbemenő gyökeres változásokat kezdeményezünk. Elérkezett a nap. Ma megállítjuk az eszeveszett globalizációt és végre minden újra egyensúlyra talál.

Félelmetes és emberésszel teljességgel át nem látható folyamatok szabályozzák életünket. Sokan mégis úgy gondolják, hogy uralhatják az emberiséget, a földet. Hogyan? Az évszázadok forradalmai mind hatalmas jogos haraggal akartak elsöpörni igazságtalanságokat, hogy a helyébe egy fejlettebb társadalmat állítsanak. Ezek a forradalmak bár változást hoztak, de romboltak is. Az, hogy a politika és a pénz uralma egycsapásra véget érjen csakis rendkívüli véráldozatok árán érhetné el a mai forradalmár is. Mindezt belátva nekünk másképp kellene hozzáfognunk a mi elkerülhetetlen forradalmunkhoz. Mit tegyünk, mit tegyünk másképp, mire van szükség, hogy ez a várva várt változás mégis végbemenjen?

Hm. Nem OK. Nem OK a politikusok mentalitása, változzon az állam szerepe, a gazdasági és társadalmi rendszer, változzanak az elosztási viszonyok, változzon meg a hatalom struktúrája. – Igen. És én? A névtelen… Nálam minden a helyén van? Én OK vagyok? A részvételi forradalmár nem eshet abba a hibába, hogy társadalmi bázis után áhítozva a bajok egyedüli forrásaként a fennálló világrendre mutasson. Legyen hát ez az első forradalmi újdonság! Mondjuk végre ki, ha a fogyasztói társadalmon akarunk változtatni, hogy a társadalmi fogyasztó bűnrészes a kialakult helyzetben. Felelős, akár a nagyvállalat, a bankár vagy a politikus. Vállaljunk konfliktust a legszűkebb környezetünkkel is! Indítsunk forradalmat életformánkkal – nyílt és mindennapos vitában azokkal, akik még makacsul ragaszkodnak a fogyasztói kultúra nyújtotta illuzórikus kényelemhez. Legnagyobb esélyünk a változtatásra egy teljes társadalomban elinduló fogyasztói és részvételi engedetlenség formájában megragadható, amely megbénítja, vagy ellehetetleníti a világméretű, csupán a haszonszerzés érdekeit szolgáló mechanizmusokat. – Nem?

Magamon kezdem a változást. Forradalmi indulatom ad erőt. Miben tudok megváltozni én? Lusta vagyok, és cinizmusom letagadhatatlan, amikor mást lelkesedéssel tenni látok, mert cselekvése az én restségemre világít rá. Falánk vagyok, és éhségemet nem csillapítja az étkezés. Irigy vagyok és más ember javainak és sikerének látványa csak tüzeli az irigységemet. Kapzsi vagyok, más ember szerzett vagyona engem is vagyonszerzésre ösztönöz. Semmi mással nem tudok hatást gyakorolni a környezetemre, mint saját példámmal. Legyek én magam a forradalom! Változzanak meg fogyasztási szokásaim! Megfékezem anyagi javakra irányuló étvágyamat. Kihúzom a TV kábelt a falból, nem ülök bele fölöslegesen az autómba, nem várok extra kamatot a pénzemre, ameddig csak ésszerű megjavíttatok minden használati tárgyat, szükség szerint nem pazarlok és megpróbálom minden munkámat úgy végezni, mintha az volna életem utolsó és egyben legfontosabb feladata.

Igen. És elsősorban véget kell vessek az egyéni érvényesülés álmának. Ki kell szállnom a vagyon és pozíciószerzési versenyből, amelyre a mai társadalom épül. Egyéni munkámhoz társakat keresek, hogy együtt éljük át az emberi közösség felemelő kényszerét. Egy az emberiség, és csak együtt találhatunk rá azokra a piciny csatamezőkre, ahol az emberek csoportjai legyőzhetik a globális piac mechanizmusait. Milliónyi civil, milliónyi részvételi csoport szervezői munkájának erejére lesz ehhez szükség. Találjanak egymásra, akik a változást óhajtják. Találjunk egymásra, találjunk közös témákat és gyakorlati célokat kis csoportokon belül és kívül.

A tudományos kutatások is megerősítették azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az ember optimális cselekvőképességét és teljesítőképességét a 10-12 fős, demokratikusan szervező csoportokban érje el. Fajunk nyitott, rugalmas, dinamikus integrált rendszere autonóm tagjaként tud a legjobban egy közösen meghatározott cél elérésén dolgozni. Ez a részvételi demokrácia. Ezek a csoportok hivatottak a méltóságon alapuló együttműködés gyakorlatát a társadalomban elterjeszteni. Egy átélt és gyakorolt valódi demokráciáét, amely az állam és állampolgári közösségek felnőtt közösségében valósul meg.

Ugyanakkor ez a csoportmunka nem velünk született adottság. Sőt. Emberi természetünkben sok miden ellentmond követelményeinek. A csoportkultúrát tanulni és gyakorolni kell. Nem ismertem én sem a makacs törvényt. Ha valakit a meggyőzés erejével akarok forradalmi hevületre bírni, azzal csak ellenkezését idézem elő. Hogyan tudom akkor rávenni őt, hogy csatlakozzon forradalmamhoz? Talán segítenem kell neki megtalálni a sajátját, amit csak ő harcolhat meg. Várnom kell, amíg benne is fellángol a változtatás iránti vágy. Tudok-e társa lenni minden egyes új Anonymusnak a társadalom javát szolgáló terveiben? Akár úgy, hogy saját ügyemet félreteszem az övéért? Tudok-e alázattal fordulni minden egyes változást óhajtó testvérem felé?

Einstein három szava: szétválasztottságunk optikai illúziója. Szétválasztottságunk optikai illúziójának cáfolata és végzetes összekapcsoltságunknak újabb bizonyítéka ez a most induló forradalom. Mi lesz? A tömeg követel, a hatalom minden bizonnyal harcolni fog. Így a forradalmár is nemtelen harcra kényszerüljön? Szükséges valóban, hogy ez így legyen? Kívánom, hogy a küzdelmünk, amely a mai napon kezdetét veszi, mindvégig ott zajlódjon, ahol a hatalom valódi eszközei hatástalanok.”