A pszichodráma csoportokban nem a papír-ceruza módszert használjuk, hanem az ún. „élő szociometriát”, amelyben a csoporttagok egy térben szabadon mozoghatnak és a megfelelő instrukciók alapján megkeresik a helyüket a csoport szociális mezőjében.
Jelentése lehet a közelségnek, kézfogásnak, érintésnek, tekintetnek, stb…A lassan megszülető alakzat a csoport „szociogramja” lesz.
Variációk:
Egy nagy szőnyegre mindenki egy saját maga számára kiválasztott szimbolikus tárgyat tesz ki. Mindenki a saját tárgyát mozgathatja, egészen addig, amíg a szociometrikus kép,mindenki számára többé-kevésbé elfogadható módon, kialakul.
Tágabb értelemben szociometrikus módszernek hívjuk mindazon technikákat, amelyben a csoport feladata, hogy személyeket, dolgokat, feladatot válasszon. Ilyenek a különböző csoportképzések, csoportosulások (ki kit ismer, kinek van már pszichodráma tapasztalata; vagy pl.: foglalkozás szerint, nevek abc sorrendje szerint, földrajzi lakóhely szerint vagy aszerint, hogy hányadik gyermek…). A protagonista támogatása a játékra szintén ide tartozhat, valamint annak eldöntése is, mi legyen a következő történés a csoportban.
Az egyén szempontú szociometria speciális technika, amelyet pl. akkor alkalmazunk, ha a csoport egyik tagja feltételezhetően rosszul ítéli meg helyét a csoportban. Itt az adott csoporttag a saját szemszögéből állítja be a csoportot. Szerepcserékben ad magyarázatot a beállításra. Fontos korrekciós lehetőség, ha a csoportot ezután arra kérjük, hogy a saját érzései alapján álljon be „igazi” helyére.
