Szociometria Elméleti háttér Minden munkahelyi közösség vagy csoport sajátságos struktúrával rendelkezik. Ennek a társas alakzatnak a vizsgálatával meghatározható az egyén helye a közösségen belül, vagyis az, hogy hogyan sikerült beilleszkednie abba a csoportba, amelyben él vagy dolgozik.
Jakob Lévy Moreno (romániai születésű amerikai pszichiáter) nevéhez fűződik annak a módszernek a kidolgozása, amely szociometria néven vált ismertté és amely az informális (nem hivatalos, hanem személyes rokonszenv és kapcsoltatok alapján létrejött) csoportstruktúra feltárását szolgálja. Moreno alaptétele az volt, hogy a spontán társulások hálózata (a munkaközösségben kialakuló kapcsolatok) a státuszokból álló intézményes rendszerek (szervezetek, vállaltok, cégek, stb.) lappangó háttere. Véleménye szerint ugyanis az emberi kapcsolódások elsősorban érzelmiek, rokonszenviek. Célja az volt, hogy megpróbálja ezt a rejtett hálózatot a rokonszenvi választások módszerével feltárja. Az általa kidolgozott szociometriai módszer, mint vizsgálóeljárás olyan kérdéseket tartalmaz, hogy fontos élethelyzetekben az adott egyén kit választana társául. Moreno gondolatrendszere szerint ezek a választások ugyanis megfelelnek az érzelmi vezérlésű spontán kapcsolódásoknak, így az intézményi keretben kialakult lappangó kapcsolati hálózatrendszerről kaphatunk képet. Ezzel a módszerrel így kirajzolódnak a rokonszenvi kapcsolatok, az, hogy az adott munkaközösségben ki kit kedvel, kivel van közelebbi, bizalmasabb kapcsolatban, stb. A válaszok alapján a megkérdezett egyének közötti csoportos kapcsolatok is megmutatkoznak, valamint az egyes személyek helyzete és szorosabb kapcsolatai az adott közösségben. Ez grafikusan is megjeleníthető, felrajzolható.
Mérei Ferenc továbbdolgozta ezt a módszert, ezt nevezzük többszempontú szociometriának, mely segítségével nemcsak az egyén helyét kapjuk meg a társas mezőben, a csoportban, hanem képet kaphatunk magáról a közösségről is, valamint az egyének csoporton belül betöltött különböző funkcióiról. Az eredmények alapján következtetni tudunk arra, hogy a közösség összetétele kedvez-e a kitűzött feladat megoldásának, hogy képes-e a csoport együttes erőfeszítést igénylő teljesítményre. Továbbá választ kaphatunk még olyan kérdésekre is, mint például olyan-e a közösség, hogy a tagok örömmel tartoznak bele, és ragaszkodnak hozzá, vannak-e elszigetelt, magányos egyének, akiknek nincsenek igazán kapcsolataik a közösségben, stb.
A többszempontú szociometriai felmérés révén nemcsak a rokonszenvi választásokat, hanem funkció-jellegű választásokat is vizsgálhatunk. Ez utóbbihoz olyan kérdések tartoznak, melyek a közösségi rátermettséget, egyéni tulajdonságokat és készségeket, valamint szakmai hozzáértést vizsgálják. A kérdéseket valóságos helyzethez kötve vagy általánosságban szokás megfogalmazni. A kérdőív kitöltése során az adott csoport, közösség tagjai tulajdonképpen szavaznak arról, hogy az adott tulajdonság, képesség tekintetében kit tartanak a legjobbnak.
Kérdőív felépítése és felvétele
A kérdőív így úgy van összeállítva, hogy a 15 kérdés segítségével mind a közösségről, mind pedig az azt alkotó egyénekről képet kapjunk. Emiatt a kérdések négyféle kritériumra vonatkoznak: az első három rokonszenvi kérdés (személyes kapcsolódások, kölcsönösség, bizalmi kapcsolatok feltárására), a következő öt kérdés funkció-jellegű (szervező- és rendező-készség, képviselet, tárgyilagos döntés, igazságosság, stb.), a következő öt kérdés egyéni képességekre irányuló (műveltség, szakmai hozzáértés, szolidaritás, intellektuális hatékonyság, eredményesség, stb.), végül az utolsó két kérdés a népszerűségre vonatkozik (érvényesülés, ismertség, közösségi népszerűség, stb.).
Eredmények feldolgozása
A rokonszenvi kérdésekre kapott válaszok alapján képet kapunk a csoporton belüli kapcsolatokról, azok intenzitásáról, az egyes egyének közösségi pozíciójáról, a személyes kötődésekről. Ennek alapján felrajzolható az úgynevezett szociogram. Ez a vizsgált társas mező vázlata, a társas mezőt alkotó kapcsolatok térképe. A megrajzolt vonalak a rokonszenvi színezetű kölcsönös kapcsolatokra vonatkoznak. Ehhez szükséges a kölcsönösségi táblázat kitöltése, ahol a sorokba és oszlopokba is a csoportot alkotó és a kérdőívet kitöltő személyek nevét kell beírni. A szociogram ennek a táblázatnak a grafikus megjelenítése. Ebben az esetben csak az első három kérdésre adott válaszokat értelmezzük. sorba vesszük az egyéneket, s azoknak a kérdéseknek a számáét írjuk be a megfelelő rubrikába, ahol két egyén kölcsönösen választotta egymást (ld. 1. táblázat). Láthatjuk, hogy például A. L. és C. K. mind a három kérdésben kölcsönösen választotta egymást. F. O. és K. É. csak egyszer, V. I. és C. K. pedig kétszer választotta egymást kölcsönösen a feltüntetett kérdésben. Természetesen előfordul, hogy valaki valamely kérdésben ugyan választotta a másikat, de a viszontválasztást nem kapta meg ugyanabban a kérdésben. Vastagon vannak kiemelve a kölcsönös (oda-vissza) választások. És végül lehetnek olyanok is, akiknek egytlen kölcsönös választása sincsen. Ez azt jelenti, hogy ugyan ő választott bizonyos embereket, őt is választották esetleg, de ezek a választások nem estek egybe, tehát nem volatak kölcsönösek. Itt egyetlen ilyen személy van, Z. L.
1. táblázat Kölcsönösségi táblázat egy hat fős csoportra
A. L. | C. K. | F. O. | K. É. | P. D. | V. I. | Z. L. | |
A. L. | xxxxxxxxxx | 1,2,3 | 2 | 3 | 2 | 1 | |
C. K. | 1,2,3 | xxxxxxxxxx | 2 | 1,2 | |||
F. O. | 2 | xxxxxxxxxx | 1 | 1,3 | |||
K. É. | 3 | 1 | xxxxxxxxxx | 3 | |||
P. D. | 1,2 | 1,3 | xxxxxxxxxx | 2, 3 | |||
V. I. | 1,2 | xxxxxxxxxx | |||||
Z. L. | 1 | 2 | 3 | xxxxxxxxxx |
A táblázat segítségével felrajzolható a szociogram. Az ábrázolást a következőképpen készítjük el: minden egyént egy körrel jelölünk, a körbe a személy monogramját vagy az előzőleg adott sorszámát írjuk. A két nemet az ismert öröklődési jellel különítjük el. A vonalak kölcsönös választásokat jelölnek. Ha két személy kölcsönösen választja egymást, akkor az őket jelölő körök közé annyi vonalat húzunk, ahány kérdésben ők kölcsönösen egymást választották (a táblázatból ez kiolvasható). Így a fenti hat fős (3 férfi és 3 nő) csoportnak a szociogramja a következőképpen fog kinézni:
- ábra -
A rajzról nagyon jól látható, hogy kinek milyen szoros kapcsolata van más, csoporton belüli egyénnek. Minél többször választják egymást a rokonszenvi kérdésekben, feltehetően annál szorosabb, bizalomteljesebb a kapcsolat az adott egyének között. Ebben az esetben A. L. és C. K. valószínűleg baráti kapcsolatban van, s V. I. pedig C. K.-n keresztül kapcsolódik ehhez a ‘párhoz’. Az is leolvasható, hogy itt nincsenek magányos egyének, mindenkinek van valamilyen kapcsolata, még ha csak egyszeres is. Látható az is, hogy kinek van a legtöbb kapcsolata, ehhez megszámoljuk a vonalakat, melyek egy egyénhez tartoznak. Itt C. K.-nak 6, A. L.-nek és K. É.-nek 5, F. O.-nak 4, P. D.-nek 3, míg V. I.-nek 2 kapcsolata van. Ez kifejezi, hogy kinek milyen intenzív és szoros, illetve hány kölcsönös a kapcsolata a többiekkel.
A következő táblázat, amit el kell készíteni, a gyakorisági táblázat, mely segítségével az összes kérdésre adott választásokat tudjuk értelmezni. Ebben az esetben a függőleges tengelyre a személyek monogramja vagy azonosítószáma kerül, míg a vízszintes tengelyre az eltérő dimenziókra vonatkozó kérdések csoportjainak megfelelő (kérdőív kérdéseinek megfelelő) számok (ld. 2. táblázat).
|
2. táblázat Gyakorisági táblázat
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Eredmények értelmezése A két táblázat segítségével különböző mutatókat tudunk értelmezni, melyek alapján az adott közösség, csoport jellemzésére, az egyének közti kapcsolatok, a légkör megismerésére szolgálnak. Az értelmezhető mutatóknak három csoportját vesszük itt figyelembe:
Ezen mutatók segítségével egy nagyon összefüggő és komplex képet kaphatunk a vizsgált csoportról, közösségről. Az értelmezés eredményeként támpontokat kaphatunk a következőkre: milyen a csoport teljesítőképessége átlagos feltételek között; hogyan viselkedhet a közösség váratlan, rendkívüli helyzetben; hogyan érezhetik magukat a csoporttagok ebben a közösségben; elősegíti-e a társas alakzat, hogy a csoport tagjai készségeiket, tulajdonságaikat a közösség érdekében érvényesítsék; kialakult-e a csoportban közvélemény, s megvannak-e a csoporton belől a hírterjedés csatornái? 1. Szerkezeti mutatók: azt mutatják, hogy mennyire strukturált a csoport
Ennek segítségével megtudható, hogy van-e a csoportnak központja, és milyen kiterjedésű perem veszi körül. A központ minden esetben egy olyan zárt alakzat, melyhez a vizsgált közösség tagjainak legalább egynegyede kapcsolódik. Zárt alakzatnak azt tekintjük, ahol minden tagnak legalább két kapcsolata van (pl. a fent ábrázolt szociogramon az A. L., C. K. és V. I. által alkotott hármas). A zárt alakzat fokozza a közösségi csoporttörténések feszültségét, mozgósíthatják és terelhetik az egész közösséget. A zárt alakzat akkor tud így működni, ha a közösség egy figyelemre méltó részét kommunikációs csatornák révén eléri. Ezért szükséges, hogy a csoport legalább egynegyede kapcsolódjon a zárt alakzathoz. Egy-egy közösségnek természetesen több zárt alakzata is lehet, ez a fejlettebb, differenciáltabb közösségek sajátja, de egyben jelentheti a vetélkedést és versengést is. A perem csak a központhoz való viszonyában létezik. Peremnek tekintjük a közösségnek azon tagjait, akik nincsenek kapcsolatban a társas mező központi alakzatával. Például a minta-példánkon (ld. 3. oldal) a központot 3 személy alkotja (A. L., C. K. és V. I.), ennek az alakzatnak a tagjai közvetlen kapcsolatban vannak 3 személlyel (K. É., F. O. és P. D.), s a peremet ebben az esetben egyetlen személy (Z. L.) alkotja, mivel neki semmilyen kapcsolata sincs a zárt alakzattal, de még a többiekkel sem. A peremet egyébként nem csak magányos emberek alkothatják, lehetnek is más zárt alakzatok, párok is. A központ és a perem viszonya a CM-mutatóban foglalható össze, mely három adat viszonyát foglalja magába: a/a központi alakzat kiterjedése (hány személy alkotja), b/ ennek befolyása alá von társas övezet (hány személy kapcsolódik ehhez az alakzathoz közvetve vagy közvetlenül), c/az ettől elkülöníthető perem (ezt hány személy alkotja). A mi példánkban ez a mutató: 3-3-1. A CM-mutató átlagértéke százalékban kifejezve: 20-50-30, azaz egy 40 főből álló csoport esetében nyolcan tartoznak zárt alakzathoz, húszan kapcsolatban vannak ezzel a központtal és tizenketten alkotják a peremet. A százalékos eloszlás értéke megmutatja, hogy mekkora a központi alakzat befolyása a közösségre, mennyire tudja azt mozgósítani. Minél kiterjedtebb a perem, annál távolabb vannak a központtól a közösség tagjai, így a közösség nehezen mozgósítható, a központ befolyása kicsi.
Kohézión azt értjük, hogy a csoport tagjai milyen mértékben érzik magukat együvé tartozónak, milyen a közösségi érzésük, szolidaritásuk. Ez kifejezésre juthat a csoport társas életét átszövő szokások elevenségében, a társas tevékenységek gyakoriságában, jelentőségében, hogy vannak-e közös érdeklődések, ügyek, hoznak-e áldozatot a tagok egymásért, stb. A magas kohézió azt mutatja, hogy az adott társas mezőben az együttesség élménye feltehetően tudatilag és cselekvésekben is megnyilvánul. Az alacsony szintű kohézió ezzel ellenben azt jelzi, hogy kevés az együttes élmény, a csoport tagjai közönyösek a együttes feladatokkal szemben, kevesebb a közös szokás. Ennek következménye lehet, hogy egy ilyen közösség könnyen széteshet, felbomolhat. Az egyik kohéziós mutató a kölcsönösségi index, mely azt mutatja, hogy a csoportban lévő személyek hány százalékának van kölcsönös kapcsolata (a mi példánkban egyetlen embernek nincs kölcsönös kapcsolata, így a kölcsönösségi mutató 85,7%). Minél nagyobb ez a mutató, annál kevesebb a magányosok száma. Átlagértéke 85-90%. Ez azt jelenti, hogy egy harminc személyt magába foglaló közösségben legfeljebb 3-4 magányos van. Ha ennél alacsonyabb a mutató, akkor a magányosok száma nagyobb, a csoport kevésbé mozgósítható, s valószínűleg nem is nyújt biztonságot a tagok számára. Természetesen az az ideális, ha a kölcsönösségi index 100%, tehát mindenkinek van kölcsönös kapcsolata az adott közösségben (mindenki tartozik valakihez). Ha egyetlen magányos is van a társas mezőben az azt jelenti, hogy bizonyos feltételek között mások is magányossá válhatnak. Ha a mutató 75% alatt van, akkor a kohézió aggasztóan laza, vagyis sok a mellékút, együttes teljesítményre nehezen mozgósítható a csoport. 55% alatt már nem is tekintjük a személyeket közösségnek, s ebben az esetben feltehetően csak valamilyen intézményes forma tartja őket össze. A sűrűségi mutató a kölcsönös kapcsolatok számának és a csoporttagok számának a hányadosa. Ez azt fejezi ki, hogy egy személyre hány kölcsönös kapcsolat jut. Az 1-es érték mellett minden tagra átlagosan egy kölcsönös kapcsolat jut, tehát minden személynek két kapcsolata van. A mutató átlagértéke 0,96, az átlagövezet 0,9-től 1,1-ig terjed. Stabil közösségekben 1 felett van. Ha a mutató 0,8 alatt van, a közösség valószínűleg laza, bizonytalan, ha pedig 0,6 alatt van, akkor az alakzat nem is tekinthető közösségnek, s a klikk-képződés valószínű. Csoportlégkör A rokonszenvi választások szubjektív természetûek, hiszen az, hogy ki kit választ barátjának, kivel osztja meg problémáit, stb. a közösség egyensúlyának része. A funkcióra vonatkozó választások viszont objektívebb mérlegelést kívánnak. A közösség egyensúlya megbomlana, ha a vezetõ, képviselõ, stb. megválasztásában a tagokat nem rátermettség, hatékonyság szerint, hanem elsõdlegesen szubjektív szempontok alapján választanák. Egy közösség választásai akkor megfelelõek, ha a személyes kapcsolatokban a szubjektív szempontoknak, de a funkciók betöltését illetõen a közvéleménynek, a közösségi normának van súlya. A harmonikus közösség egyik jellemzõje, hogy tagjai személyes ügyekben fõként szubjektíven, funkciókra vonatkozóan viszont a csoportnormákhoz igazodva választanak. A csoportlégkör mutatójából azt olvashatjuk ki, hogy mennyiben szubjektívek a személyes és mennyiben objektívek a funkció-választások. Ez tulajdonképpen egy viszonyszám: a bal oldalra a rokonszenvi, a jobb oldalra a funkcióra irányuló választások átlagos szóródása kerül. (Szóródás: ahány rokonszenvi, illetve funkció-kérdés van, annak szóródását osztjuk a kérdések számával.) A személyes oldal 0-tól 1,9-ig, a funkció-oldal 0-tól 2,5-ig alacsony érték, a szavazatok erõsen szóródnak, vagyis a választás szubjektív. A személyes oldal 2,6 felett, a funkció-oldal 4 felett magas érték, a szavazatok kevésbé szóródnak, a csoportnak van közvéleménye. Alapvetõen négy mutatótípus értelmezhetõ: ha a személyes oldal szóródása kisebb, mint a funkció-oldalé, az arra utal, hogy a személyes kapcsolódásokat a közvélemény szabályozza, s a közösségi szerepek betöltésére vonatkozóan nem alakult ki közvélemény. |
