A Zeigarnik-hatás azt a jelenséget írja le, hogy az emberek befejezetlen dolgokra könnyebben visszaemlékeznek, mint a befejezettekre.
A jelenséget először Bluma Zeigarnik orosz pszichológus írta le, annak nyomán, hogy tanára, a Gestalt-pszichológiával foglalkozó Kurt Lewin észrevette, hogy egy pincér jobban visszaemlékezett azokra a számlákra, amiket még nem fizettek ki.
A Gestalt-pszichológiában a Zeigarnik-hatással mutatták be a Gestalt jelenségek általános meglétét: nemcsak az érzékelési, hanem a felsőbb szintű mentális folyamatokban is megjelenik (pl. memória). A hatást a TV-sorozatok forgatókönyveiben tudatosan használják a nézők érdeklődésének fenntartására (cliffhanger-hatás). A jelenség egy másik következménye, hogy a tanulás közben, aki jobban akar majd emlékezni a tananyagra, érdemes nem befejeznie a tanulást, mielőtt szünetbe kezd.
Figyeld meg pl., hogy az alábbi 3 - egy időben feltöltött - videó közül a 3 órás nézettségi adatokban milyen nagy a különbség: a "találós kérdéssel" magyarázom a jelenséget, a "találós kérdés" fogadtatását pedig a fenti mechanizmussal. Vagy tudsz jobb magyarázatot?