Hallgatnivalók, hétvégére
2011.04.30. 12:26 NetSzemle - Hiteles személyes tapasztalatok
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://munkanaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr962866508
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Aurelia54 2011.05.01. 01:38:33
nagyon jó! tele vagyok lelkesedéssel, jó hallgatni ezeket a részleteket, és szívesen veszem a gyakorlatokat is.
köszönöm
köszönöm
Aurelia54 2011.05.01. 03:21:15
Egyre tapasztaltabb leszel és megtanulsz bízni ösztöneidben
Ez remélhetőleg így van. Valójában sokszor előfordul, hogy megérzem, mi lenne a jó lépés, és mégis másképp teszem, más döntést hozok. Aztán meg csak értetlenül állok magam előtt.
Ma legalább kétszer fordult elő velem, hogy hallottam a hangot belül. Egyszerű hétköznapi eset, hogy virágot veszek, most egy esküvőre vittem. Kinéztem magamnak, milyen vágott virág legyen, és mennyit akarok vagyis tudok fizetni most éppen érte. De nem akartam kimondani az én áramat az eladónak, amit fizetni akarok. Ösztönös volt a választásom, pont annyiba került a csokor, amit fizetni akartam. Ez egy apróság, és mindazonáltal jó érzés töltött el, mert tudtam melyik virágok ára fér bele a pénztárcámba.
A mai második esetem: tejet akartam venni, de házi tejet, ami általában drágább. Mielőtt döntöttem, hogy most mégis megveszem a nekem fontos házi tejet, volt egy megérzésem, hogy számomra elfogadható áron fogom megtalálni a boltban. Így is volt, az utolsó flakon állt a polcon, leárazva, de még a lejárati időn belüli fogyaszthatóságú.
Azon gondolkodom, mi az a jel, ami a megérzésem helyességére utal? hogyan hoztam meg a döntést?
Így visszaidézve egyetlen momentumot találok, olyan erős volt a szándékom arra, hogy az történjen, amit kigondoltam, hogy nem adtam időt az ellenvetésnek. És volt még egy: csendet teremtettem magamban egy egészen rövid időre, kb. egy percre, és éreztem a befejezését a történetnek, azaz a végét, ami pont úgy valósul meg, ahogyan megteremtettem. Ami a furcsa, hogy én nem láttam előre egyik esetben sem magát a cselekményt. Vagy ...talán csak egy rövid villanásnyira, ezért nem emlékszem rá. Inkább eltökéltség érzésem volt. Úgy látszik most így teremtettem.
Örülök, hogy ezt átgondoltam.
köszönöm a feladatot
szeretettel,
Aranka
mlm=emelem a rezgésszintem
Ez remélhetőleg így van. Valójában sokszor előfordul, hogy megérzem, mi lenne a jó lépés, és mégis másképp teszem, más döntést hozok. Aztán meg csak értetlenül állok magam előtt.
Ma legalább kétszer fordult elő velem, hogy hallottam a hangot belül. Egyszerű hétköznapi eset, hogy virágot veszek, most egy esküvőre vittem. Kinéztem magamnak, milyen vágott virág legyen, és mennyit akarok vagyis tudok fizetni most éppen érte. De nem akartam kimondani az én áramat az eladónak, amit fizetni akarok. Ösztönös volt a választásom, pont annyiba került a csokor, amit fizetni akartam. Ez egy apróság, és mindazonáltal jó érzés töltött el, mert tudtam melyik virágok ára fér bele a pénztárcámba.
A mai második esetem: tejet akartam venni, de házi tejet, ami általában drágább. Mielőtt döntöttem, hogy most mégis megveszem a nekem fontos házi tejet, volt egy megérzésem, hogy számomra elfogadható áron fogom megtalálni a boltban. Így is volt, az utolsó flakon állt a polcon, leárazva, de még a lejárati időn belüli fogyaszthatóságú.
Azon gondolkodom, mi az a jel, ami a megérzésem helyességére utal? hogyan hoztam meg a döntést?
Így visszaidézve egyetlen momentumot találok, olyan erős volt a szándékom arra, hogy az történjen, amit kigondoltam, hogy nem adtam időt az ellenvetésnek. És volt még egy: csendet teremtettem magamban egy egészen rövid időre, kb. egy percre, és éreztem a befejezését a történetnek, azaz a végét, ami pont úgy valósul meg, ahogyan megteremtettem. Ami a furcsa, hogy én nem láttam előre egyik esetben sem magát a cselekményt. Vagy ...talán csak egy rövid villanásnyira, ezért nem emlékszem rá. Inkább eltökéltség érzésem volt. Úgy látszik most így teremtettem.
Örülök, hogy ezt átgondoltam.
köszönöm a feladatot
szeretettel,
Aranka
mlm=emelem a rezgésszintem
Aurelia54 2011.05.01. 03:26:33
Kedves Jóska!
Ezek friss tapasztalataim:
1. beszéljünk nyíltan: ma egy volt osztálytársammal találkoztam, beszélgettünk, rég nem láttuk egymást. ezért bőven volt kérdésünk. figyeltem, ahogy kérdezett. egész testtartása jelezte, hogy nekem teszi fel a kérdést, érdekli, nyitott felém. meghallgat.
2. szemkontaktus: ezt gyakran teszem, már nem is tudom másképp. nagyon eredményes a párbeszéd ilyenkor
3. egyszerűen fogalmazni: igyekszemleegyszerűsíteni. ma is sikerült, pedig már majdnem belemagyaráztam, ahogy régebben tettem. érdekelt, hogyan viseli az osztálytársam a folyamatos álláskeresést, hogyan érzi magát, amikor tudja, hogy nem fog már dolgozni azon a helyen. nagyon egyszerűen csak azt kérdeztem: hogy vészelted át ezeket a bizonytalan időszakokat?
4. egyszerű mondatszerkezet alkalmazása: régebben ez nekem nehéz volt nagyon, ma jól ment: arra a nagyobb lakásra nem kaptál hitelt?
5. legyünk tömörek: osztálytársamtól csakúgy záporoztak a kérdések - rövid, tömör kérdések, ilyenek: miért mentél Nepálba? hogy kapcsolódik ez a történet?
6. koncentráljunk a tárgyra: ez fontos szerintem is, könnyen elkalandozhatunk... a családjáról kérdeztem, a válaszában érintett más területet, a munkahelyét, hogy sokat utazott a lakástól távoli helyre, szerencsére nem kellett hétvégén dolgoznia. mivel a család volt a téma, ezért maradtam is pl. a gyerekeknél:
a nagyobbik fiad már nem tartózkodik otthon?
7. legyen világos a célunk a kérdéssel: szükséged van arra, hogy olcsóbban telefonálj külföldről haza? - meg akartam tudni, hogy neki ez fontos-e? (azt válaszolta: nem)
8. személyhez illő legyen a kérdés: főorvosi állást keresel? korábban elmondta, hogy önálló munkakörben akar dolgozni
9. a kérdezés módja tükrözze a szándékunkat: tisztázás érdekében tettem fel a kérdésemet: elmondtam, hogy belevágtam egy vállalkozásba. Angliában élő magyarokat keresek. Segítenél ebben nekem? - ez inkább kérésként hangzott el
10. tudnunk kell, mit kezdünk a válasszal: amikor osztálytársam válasza az olcsóbb telefonálással kapcsolatosan nemleges volt, gyorsan átvillant az agyamon, hogy akkor inkább segítséget kérek tőle. ezért megkértem rá, adja meg az e-mail címét, hogy tájékozódhasson a videofonról.
köszönöm a gyakorlatot.
szeretettel,
Aranka
mlm=emelem a rezgésszintem
Ezek friss tapasztalataim:
1. beszéljünk nyíltan: ma egy volt osztálytársammal találkoztam, beszélgettünk, rég nem láttuk egymást. ezért bőven volt kérdésünk. figyeltem, ahogy kérdezett. egész testtartása jelezte, hogy nekem teszi fel a kérdést, érdekli, nyitott felém. meghallgat.
2. szemkontaktus: ezt gyakran teszem, már nem is tudom másképp. nagyon eredményes a párbeszéd ilyenkor
3. egyszerűen fogalmazni: igyekszemleegyszerűsíteni. ma is sikerült, pedig már majdnem belemagyaráztam, ahogy régebben tettem. érdekelt, hogyan viseli az osztálytársam a folyamatos álláskeresést, hogyan érzi magát, amikor tudja, hogy nem fog már dolgozni azon a helyen. nagyon egyszerűen csak azt kérdeztem: hogy vészelted át ezeket a bizonytalan időszakokat?
4. egyszerű mondatszerkezet alkalmazása: régebben ez nekem nehéz volt nagyon, ma jól ment: arra a nagyobb lakásra nem kaptál hitelt?
5. legyünk tömörek: osztálytársamtól csakúgy záporoztak a kérdések - rövid, tömör kérdések, ilyenek: miért mentél Nepálba? hogy kapcsolódik ez a történet?
6. koncentráljunk a tárgyra: ez fontos szerintem is, könnyen elkalandozhatunk... a családjáról kérdeztem, a válaszában érintett más területet, a munkahelyét, hogy sokat utazott a lakástól távoli helyre, szerencsére nem kellett hétvégén dolgoznia. mivel a család volt a téma, ezért maradtam is pl. a gyerekeknél:
a nagyobbik fiad már nem tartózkodik otthon?
7. legyen világos a célunk a kérdéssel: szükséged van arra, hogy olcsóbban telefonálj külföldről haza? - meg akartam tudni, hogy neki ez fontos-e? (azt válaszolta: nem)
8. személyhez illő legyen a kérdés: főorvosi állást keresel? korábban elmondta, hogy önálló munkakörben akar dolgozni
9. a kérdezés módja tükrözze a szándékunkat: tisztázás érdekében tettem fel a kérdésemet: elmondtam, hogy belevágtam egy vállalkozásba. Angliában élő magyarokat keresek. Segítenél ebben nekem? - ez inkább kérésként hangzott el
10. tudnunk kell, mit kezdünk a válasszal: amikor osztálytársam válasza az olcsóbb telefonálással kapcsolatosan nemleges volt, gyorsan átvillant az agyamon, hogy akkor inkább segítséget kérek tőle. ezért megkértem rá, adja meg az e-mail címét, hogy tájékozódhasson a videofonról.
köszönöm a gyakorlatot.
szeretettel,
Aranka
mlm=emelem a rezgésszintem
