A gyakorlati pszichológia s benne a segítő kapcsolat pszichológiája átfogó (interdiszciplináris) tudomány, nem nélkülözheti az antropológiai, szociológia ismereteket. Mindent figyelembe kell vennie, ami a személyre és interperszonális viszonyulásaira hat. A kultúrát, a szociális környezetet, a fejlődést és a személyiség alakulását befolyásoló külső - belső tényezőket egyaránt respektálnia kell, amelyek nemcsak a segített, hanem a segítő személyiségét is befolyásoló tényezők. Elég talán itt utalnunk az előítéletek hatására az emberi kapcsolatokra, mint a bizalmat akadályozó tényezőre. A hívő ember inkább keres először segítséget a lelkészénél, mintsem a pszichológusnál, s fordítva, aki nem hisz, aligha keresi fel a papot.
A külső tényezőkön kívül a személyiség-felfogás fajtái, a fejlődésre vonatkozó koncepciók is befolyásolják az interperszonális kapcsolatokban lévők hipotézis rendszerét. A merev axiómák akadályozzák a tények megismerését.
Felfogásunkban – Kovács Győző lelkész szakdolgozati tanait követve, bemutatva – a személyiség identitásának fejlődését és koncepcióját Erikson alapján Stenger pasztorálpszichológus kiegészítése szerint fogadjuk el, aki kiegészítette Erikson fejlődési koncepcióját a vallás szerepével is.
A segítés, mint professzió
A humán segítő szocio-, pszicho- és edukatív szakmák sajátosan eltérő profillal rendelkeznek, de közös bennük a szakemberek azon törekvése, hogy segítsenek az egyénnek az életvilág megélésében.
"Mi kell ahhoz, hogy kompetens segítőkké válhassunk? Elsősorban az, hogy saját személyiségünket tegyük e szakmai feladatokra alkalmas, kicsiszolt munkaeszközzé. A professzionális autonómia és szakmai identitás a módszertani tudás és személyiségi felkészültség együtteséből formálódik ki, a fejlődés e vonatkozásban is folyamatosnak tekinthető. Valakivé, így segítő szakemberré is csak a másik segítségével válhatunk, melynek során legdöntőbb a szakmai személyiség működtetésének, fejlődésének a szolgálata. E tanulás azért speciális, mert a benne kulcsfontosságú tudásanyagra csak a személyiség rendszerén át tudunk szert tenni, bármely módszer csak az élő anyagon át válik hatékonnyá, magába véve se jó se rossz. Az élő anyag pedig a személyiség, önmagam megértése, megtapasztalása az adott, konkrét szakmai helyzetben, viszonylatban, mely páratlanul egyedi jelentések kontextusában tükröződik." (Bagdy)
Pálya, foglalkozás, szakma, mesterség, hívatás
Pálya: az élet útja, eseményeinek sorozata
Foglalkozás: megélhetést nyújtó rendszeres tevékenység
Szakma: olyan foglalkozás, amelyből valaki képesítést szerzett
Mesterség: Készség, jártasság, ügyesség. Itt jelenik meg az egyediség, az egyéniség involválódása. Ideális esetben itt kezdődhetne a humán segítés, ahol már előtérbe kerül a kompetencia és elkötelezettség a felelősség vállalása.
Hivatás: Hajlam, elhivatottság, "rendelés" alapján választott foglalkozás
Az előző fejezet útmutatása teszi érthetővé, hogy a segítő legfontosabb munkaeszköze a saját személyisége, annak művelése, tanulása pedig egy életre szóló feladat
Pályaszocializáció
A pályaszocializációban három szakaszt különböztethetünk meg.
1./ A motivációs szakasz, amely visszanyúlik a személyes élettörténetbe ( A segítő pálya felé terelő tényezők c. fejezetben).
2./ A képzési szocializációs folyamat. Ebben a szakaszban már mintegy szocializációs naptár készíthető azokról a változásokról, amelyben a segítő feladatra készülők végig mennek a képzés során.
A képzésbe lépés pillanata, amikor megnyílik a lehetőségek "minden" megtanulására. A képzés struktúráját elfogadják és minden kötelezettségüknek igyekeznek eleget tenni.
Majd rövidesen megjelenik az elbizonytalanodás, kétségbeesés, a követelmények való megfelelés lehetetlennek tűnik és ez szorongáshoz is vezethet.
Ezt követi a túlélés időszaka; végül is csak a legfontosabbat kell megismerni.
Így már a képzés alatt meg lehet tanulni a bizonytalanság tolerálását és megszületik a felismerés jó, ha "elég jó segítők tudunk lenni".
Végül megjelenik a biztonságra való törekvés, ahol megmutatkoznak a saját képességek, készségek, és lehetővé válik ezek csiszolása.
3./ A pályán eltöltött szocializációs folyamat
A segítői/vezetői funkcióban három szakasz különíthető el a szakmai fejlődés során:
a szívvel-lélekkel való segítés/munkálkodás, az átmenet szakasza és a szakemberré válás (professzionalizáció) szakasza. (Bakó,17.o.)
A kezdeti mindenhatóság érzését (vizet a sziklából!) hamarosan követi a "még jobban érzése", majd a vízválasztó időszak, a kudarcok, sikertelenségek felismerésének időszaka. Ebben a szakaszban a szakmai elakadások, érintődések és ezek következtében megjelenő kiégési jelek késztethetik az egyént a szupervízió lehetőségének a keresésére. Itt már a szakmai kompetencia növelése és a szupervíziós előzmények lehetnek a tapasztalati tanulás folyamatos motivációi.
Az intézmények, szervezetek részéről a szakmaiság és a minőség biztosítása lehetne a fő motiváció, vagy jobb esetben a munkatársak belső fejlődésének, jobb szakmai közérzetének a biztosítása, hogy a kiégést és fluktuációt megelőzzék. A szocializácós folyamatban fontos a különböző fázisok felismerése mind a képzés mind a pálya fázisai alatt, és a megfelelő beavatkozási stratégiák kidolgozása. Ezt segíti a folyamatos vagy időszakos szupervízió. Nem elegendő, ha egy segítő kapcsolat az ösztönösségre, tradíciókra, rutinra épül, a kapcsolat egy folyamat, amelyet állandóan reflektálni szükséges.
A segítőképzés általános modellje
Az American Psychological Association három pontban vázolja a humán segítő pályára való képzés általános modelljét.
1. Személyes élményrészvételű módszertani felkészülés
2. Elméleti ismeretanyag beépítése a munkába
3. A megkezdett művelt szakmai tevékenység szupervíziója
A motiváció
A segítő pályára különböző külső-belső erők motiválhatják a személyt. Nemcsak attitűdbeli, hanem a személyes élettörténetből fakadó szükségletek, rejtett igények is motiválhatják a segítő szerep felé való orientálódást. Ezek felismerése, tudatosítása nem mindig történik meg a pályára lépéskor. A későbbi tudatosulás pedig traumát okozhat, vagy a nem tudatosítás pedig hamar fásulttá, közönyössé teheti a segítőt. Az elég jó segítő tisztázni tudja ezt önmagával, és ha tud dolgozni ezen, akkor kikerülheti a kiégés veszélyét.
A jelentkezők több mint fele kereseti lehetőséget vár a szolgálatban való munkától, ami a munkanélküliség növekedése, az életszínvonal csökkenése miatt érthető. Ezek az emberek már a kérdőívvel kiküldött ismertető elolvasása után visszalépnek, hiszen fizetést egy karitatív segély szolgálat például nem tud adni, csupán minimális tiszteletdíjat. A jelentkezők 30 %-a saját önismereti-, rosszabb esetben terápiás munkája helyett jelentkezik, hogy ezt a munkát mások segítése által "váltsa ki". Ez kirívó esetekben már az első interjú során kiderül.
A jól motivált jelentkezők - az őszinte segítőszándékon túl - vállalják saját konfliktusaikat, sőt érteni is akarják azokat.
Legfőbb szempontok a kiválasztásnál
A felvételnél az alábbi, a képzés során tovább-fejlesztendő készségek meglétét vizsgáljuk.
Önismeret: Mivel a beszélgetésbe beleviheti saját konfliktusait és megoldási modelljeit, ezáltal érintődhet, belevonódhat a hívó problémájába. Ezért fontos, hogy az ügyelő ismerje saját érzéseit és tapasztalatait, kompetenciájának határait, pl. mit vállalhat fel azonnal, a belevonódás veszélye nélkül.
Beleérző képesség: Az ügyelő olyan helyzetbe is kerülhet melyben tőle idegen és nehezen megközelíthető gondolkodás- és viselkedésmódba is bele kell tudni helyezni magát.
Nyitottság (előítélet nélküliség): Képes legyen a másság elfogadására, pl. homoszexuális hívőval való beszélgetés során, valamint az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartására nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Nagyon fontos követelmény, ugyanis Magyarországon a tolerancia-küszöb igen alacsony, nagy az előítéletesség.
Terhelhetőség: Mivel az ügyelő olyan eseteket hallhat, amelyek megrendíthetik Pl. személyes érintettség miatt, és mivel a titoktartás a telefonszolgálatban kötelező, egyedül is kell tudni ezeken az eseteken dolgozni vagy a következő szupervízióig hordozni őket.
Ezeket a képességeket a képzés során végig reflektáljuk, hogy a segítő szerep szindrómás formáját elkerüljük és csökkentsük a kiégés veszélyét.
Empátia és a professzionalizálódott (alkalmazott) altruizmus
Mielőtt az altruizmus fontosságát hangsúlyoznánk, szólnunk kell a segítő kapcsolatban megjelenő empátia funkciójáról.
Ennek négy jellemzője van:
1/ Identifikáció, ennek során a segítő figyelmet fordít a segítettre, mintegy beleolvad az élményvilágába.
2/ Inkorporáció, amikor magáévá teszi a segített tapasztalatait. Ez a folyamat regressziót tételez fel, az én határok feloldódnak, amelyet azonban a segítő akaratlagosan vállal és kézben tart.
3/ Reverberáció, amely intellektuális és emocionális kapacitást igényel a segítő részéről. A segítőnek nemcsak a kliens, hanem a saját kognitív és affektív asszociációira is figyelni kell. Ez figyelemváltási képességet és nagyfokú koncentrációt igényel.
4/ Leválás. A segítés célja, hogy a segített önálló személyiségként működjön. Az elszakadás érzelmileg is hat a segítőre és a segítettre egyaránt, megviseli mindkettőt, de ez a személyiség fejlődés feltétele.
Rogers szerint az empátia csodálatos gyógyító erő, mások szerint viszont az empátiának lehetnek árnyoldalai is, a parallel empátia lehet kifejezetten mérgező. Ilyen esetben tanácsolják, a terapeuta ne a szenvedéssel, hanem a beteg kontrollért való küzdelmével empatizáljon. (Kulcsár, 160.o.)
A "valódi" altruizmust elsősorban az emberszereteten nyugvó segítőkészség jellemzi, valamennyi formájában az empátia hatja át. Két fő megnyilvánulási típusa a kreatív, helyzeti (vészhelyzet) és a személyiségben tartós potenciálként működő, készségszintű, személyiségvonásként regisztrálható altruizmus. Utóbbiból nőtt ki a segítés professzionalizációja, amely a humán segítő foglalkozásokban a tartós és állandó segítő motivációt a foglalkozás szeretettel művelésében, a hívatás szolgálatában teljesíti ki. (Bagdy,164.o.)
A beállítottság/attitűd szerepe
Az attitűd tartós feleletkészséget, hajlamot jelent. A beállítottságnak nagy szerepe van az emberi alkalmazkodásban. Beállítottságunk segít bennünket eligazodni az életben, eligazodni másokon, mert sejtjük, hogyan fognak reagálni. A beállítottság sokoldalú szerepét a pszichológia négy nagy csoportba osztja. (Szentmártoni, 36.o.)
Haszonelvi funkcióról akkor beszélünk, amikor az egyén bizonyos beállítottságot előnyök kihasználására vagy haszon elnyerésére használ. Nem idegen előttünk, hogy valaki bizonyos politikai nézetet vall és beiratkozik egy bizonyos pártba, mert ezáltal előnyökhöz jut; osztja a közösség nézetét, hogy megnyerje mások tetszését. Valaki azért segít másokon, hogy ezáltal elismerést váltson ki mások szemében.
Önvédelmi funkciót akkor tölt be a beállítottság, ha az egyén védelmezi önértékét a külvilág, vagy pedig önmaga belső konfliktusaival, szorongásaival szemben. Ebben az esetben a segítőnek tudat alatt mélyenfekvő kisebbségi érzése van és ezért csak a nála alacsonyabb társadalmi fokon élők között érzi jól magát itt ő felsőbbrendű, mivel itt ő a pártfogó, a segítő.
Ismereti funkciót akkor tölt be az attitűd, ha a könnyebb eligazodást segíti elő a világban. Az általánosítás, a kategória, a sztereotip ítéletek az irányelv szerepét töltik be. Ha a segítő azt vallja: a világon csupán két ember csoport létezik, szegények és gazdagok, kizsákmányolók és kizsákmányoltak, akkor az ismereti funkciót gyakorolja.
Értékkifejező funkciót akkor jelez a beállítottság, amikor arra szolgál, hogy megtestesítse az ember tudatosan vallott értékeit, amikor legbensőbb meggyőződésének kifejezője. Ez az altruista segítő, amikor a tevékenység autentikus, a személy központi érték kifejezője, sőt élethivatássá teheti, (mint kalkuttai Teréz anya). Az ilyen személyiség, akár vallásos hitbeli meggyőződés nélkül is a személyiségének legbensőbb értékének vallja a másokon való segítést. A benső érték és a külső cselekedet teljesen összhangban van, az ilyen autentikus személy, önzetlensége még ellenfelei számára is megkérdőjelezhetetlen.
Jól funkcionáló készségek és indítékok
- Érdeklődés a másik iránt
- Diskurzus-készség és kedvelés
- Empátiás készség, megértés
- Emocionális érzékenység
- Introspektív készség
- Az önös szükségletek, indítékok háttérbe állításának képessége
- Meghittség teremtése és elviselése (újrateremteni tudása)
- Kiegyensúlyozott viszony a hatalommal
- A nevetés képessége
(A konzultáció pszich., 9-10.o.)
Allportra hivatkozva nehéz meghatározni az egészséges személyiség mibenlétét, ezért elégedtünk meg itt az összetevők felsorolásával. (Allport, 300.o.)
Szindrómás segítő szerep
Látszólag erős énnel rendelkezik, ezzel azonban saját gyengeségét leplezi. A falak mögött egy éhes csecsemő sír (Schmidbauer, 1977). Állandóan igyekszik másokon segíteni, saját szükségleteit viszont nem képes felismerni, tudatosítani és kielégíteni.
Jellemző rá a kényszeres és depressziós karakter-jegy, amelynek gyakran élettörténeti háttere van:
- az elutasított gyermek,
- a felettes énnel való azonosulás,
- rejtett nárcisztikus szükségletek,
- az indirekt agresszió,
- nem adekvát bűntudat,
- a kölcsönösség kerülése
Összefoglalva a segítő hat tulajdonsága:
- Intellektuális kompetencia (jó elméleti felkészültség és szüntelen önképzés).
- Energia (testi-lelki-kapcsolati működések energizáltsága).
- Hajlékonyság, rugalmasság (a kliens problémája határozza meg a teendőket, nem a segítő - "mihez értése" (módszertani jártassága).
- "Nem módszer specifikus" humán segítő tényezők nyújtani tudása (együttérzés, támogatás, megerősítés, személyesség, odaforduló figyelem, "jelenlét", légkör, biztonságnyújtás, együtt-gondolkodás�). Jóindulatú alapattitűd.
- Önismeret: Intra -, interperszonális személyi(ségi), valamint módszertani technikai kompetencia egyensúlya /"személyesség - személyiség és tudományosság - felkészültség egyensúlya /.
A klienssel való találkozás elemzései
Az első interjú, a lélektani beszélgetés, a találkozás és az információ-elemzés lehetőségeit nyújtják. A köznyelv is használja az első benyomás jelentőségét, az impresszióhatást, de kevésbé tudatosulnak a befolyásoló tényezők: a felkínált és elfogadott szerepek, a segítő vakfoltjai, a kölcsönösen megjelenő ellenállások, kollúziók, áttételek és diszpozíciók stb., amelyek döntően befolyásolják a segítő kapcsolat kimenetelét.
Első interjú
Az első interjú eredménye az információk feldolgozásából jön létre.
Argelander (1986) nyomán:
1./ Objektív információk; adatok, ezek megbízhatók és ellenőrizhetők.
2./ Szubjektív információk: a jelentés a döntő, amit a kliens tulajdonít neki.
3./ Szcénikus vagy szituatív információk: a szituáció élménye dominál, az adatok másodlagosak.
A szokatlan beszélgetési helyzetnek kijelölt keretei vannak és a szerepek reflektálása fontos. Fontos információt hordoz a kliens bejelentkezési módja, a segítő előfeltevése és elképzelései. A motiváció felismerése is jelentős, ami lehet tudatos ill. nemtudatos. Ezek együttessen adnak világos képet a segítő kapcsolatban való alkalmasságról. A szenvedésnyomás és a jó motiváltság, pl. a változásra való igény a legjobb előfeltétele a segítő kapcsolatnak.
Különféle típusok jelentkezhetnek a segítő szakembernél:
1./ Előre küldött kliens (a problémahordozó háttérben marad).
2./ Követelőző kliens (nekem csak Ön tud segíteni)
3./ Igénytelen kliens (rajtam senki sem tud segíteni).
4./ Felvilágosult kliens (önigazolást kereső).
Mindezek felismerésének feltétele, hogy a beszélgetés struktúrája, olyan legyen, hogy a kliens be tudja mutatni a problémáját:
A beszélgetés szakaszai:
-Előmező technika. Aktivitást engedünk a kliensnek, amennyire a realitás érzetünk engedi. Ez a játéktér átengedése a kliensnek.
- A szituatív feltételek tervszerű elkészítése, idő-tér dimenzió.
- Segítői magatartás. Nyugodt várakozás, odafordulás, szabadon lebegő figyelem és érdeklődés.
- Az adatok (objektív) összefüggései a szituációban jelennek meg, és olyan adatfeldolgozás lesz lehetővé, amely a mélységi lényeget (szubjektív) rejtett jelentésében ragadja meg és az összegzésben új információ jelenhet meg. Az interjú határhelyzet, itt dől el merre akarunk, tudunk haladni és mi lesz a szándékunk.
Exploráció
A Bálint Mihály féle megközelítés további szempontokkal szolgál a kapcsolat explorációs szakaszára, bár ő a klasszikus segítő kapcsolatot, az orvos-beteg viszonyt vette fókuszba.
Bálint is fontosnak tartja az összbenyomást, megjelenést, kiváltott hatásokat. De reflektál még néhány információt nyerő kérdésre is: Ki, honnan, miért küldte a klienst? - Miért jött? - Mit kínál? - Mit kíván? A panaszok, problémák indulási körülményeit, strukturáltságát, szociális előjeleit és a mért pont most jelentkezett? szempontot, valamint a kliens magyarázatát a problémájára, mindezeket a mélységi diagnózishoz fontosnak véli. Rendszere felépítésében a mélységi diagnózis szempontjait emeli ki, ezek:
• a betegség, probléma helye és szerepe a kliens életútjában,
• lelki haszon ( elsődleges betegség haszon),
• tünetek és problematika összefüggései,
• lelki konfliktus és viszonya az élethelyzeti konfliktushoz.
Bálintnál fontos munkamódszer a kliens és a segítő ellenállásainak felismerése és az azzal való munkamód. Ennek két módja lehetséges, az egyik minden konfrontációt kerülni a klienssel és csak, mint információt kezelni, vagy együttesen fedezni fel az ellenállás hátterét.
Az exploráció helyzeti, proxemikai, nonverbális és metakommunikatív tényezői
A testhelyzettel fejezzük ki az indítást, zárást, elválást, rosszallást, egyet nem értést, befejezési igényt, azonosságot, megszabadulási vágyat.
Alapvető testhelyzeti típusok:
1./ bezáró vagy nem bezáró dimenzió,
2./ vis a vis vagy párhuzamos,
3./ kongruens vagy inkongruens (végtagokkal).
Az összhang (Raport) a szóbeli üzenetet körülvevő teljes összefüggés reflexiója. Az elég jó segítő összhangot tud teremteni, és az összhang bizalmat eredményez, amely a kapcsolat alapja.
Szupervízió: a segítők segítése
A szupervízió olyan indirekt tanulási folyamat, amely a kommunikációs szűrők mögött rejlő prekoncepciók, előítéletek, indulatáttételek feltárásával egy szakmai kontextusban segít hozzá a személyi kompetencia fejlődéséhez. A szakmai helyzetekből adódó elakadásokra való reflexió olyan megértést tesz lehetővé, ahol az önismeret által bővül a szakmai hozzáértés (L. van Kessel és Sárvári Gy., 1996).
A szupervízió tehát a segítő gyakorlatának módszeresen strukturált reflexiója. Célja a szakmai személyiség fejlesztése. A szupervíziónak a szakmai identitást kell tisztázni, és el kell vezetni a szupervizáltat az önmagáért felelőséget vállaló hivatásbeli személyiséghez.
Formája
Egyéni szupervízió. Diádikus helyzet, ahol a szupervizált intenzíven dolgozhat egy szakmai problémán. Optimálisan kísérhető és támogatható ebben a folyamatban. A személyiséggel kapcsolatban a személyes szintet is lehet érinteni egy intenzív, bizalmi kapcsolatban.
Véleményem szerint e folyamat során létrejöhet a belátás eredményeként viselkedésbeli és attitűdbeli változás is.
Csoportos szupervízió. Egy tágabb tanulási környezetben a kollégákkal együtt történik, ahol ugyancsak a szakmai kontextus marad a folyamat tartalma. A csoport maga alakulhat meg és kérheti a szupervíziót vagy szakmai továbbképzések része is lehet.
A folyamatban kommunikációs és koordinációs készségek reflektálhatók és bővíthetők. Az észlelés, érzékelés és befogadás, mint megismerés, kölcsönösen indukálhatók, reflektálva a különböző tanulási stílusokra. Tartalmi elemként feldolgozható a csoport folyamat is, visszacsatolva a szakmai szintre. A többféle nézőpont alkalmat adhat saját és mások észlelésének tudatosítására, a személyes életút visszajelentése a személyes szintű tartalmak megjelenését is indukálhatja. (Ennek megbeszélése a szupervíziós szerződés keretei között lehetségesek). A kognitív szinten túl az érzelmek megjelenése, hatása és kezelése is mélyítheti a tanulási folyamatot. A csoport önmaga folyamat megmunkálója, és eszköze a megértésnek. A sokszínű visszajelzés a bizalmat erősíti, elősegítve a valós helyzetek sokszínű tanulását is.
A szupervizor szerepeihez tartozik:
• A készségek és a tudás fejlesztése, a kliensek, a segítő saját reakcióinak, a segítő és kliense közötti interakció dinamikájának, az intervenció mibenlétének és hatásainak, a használt munkamódszerektől eltérő lehetőségeknek a megértése.
• Továbbá annak tudatosítása és feldolgozása, hogy a szupervizáltra milyen hatással van a klienssel folytatott bensőséges kapcsolat, a kliens szenvedése, szétesése; az empátia következtében létrejöhet a segítő túl azonosulása a klienssel vagy igyekezhet megvédeni magát a kapcsolat hatásai ellen, ezek a reakciók kiégéshez vezethetnek.
• A szolgáltatás minőségének biztosítása, amelynek keretében, nemcsak kompetenciahiányokról lehet szó, hanem emberi tévedésekről, vakfoltokról, Achilles-sarkokról, előítéletekről és értékrendi különbségekről is; mindezek mellett a szupervizor felelőséggel tartozhat azért, hogy a szupervizand tevékenysége megfeleljen a szolgálat gyakorlati és etikai normáinak.
A tanácsadás veszélyét elkerülve tisztában kell lennünk előfeltevéseinkkel és azok kialakulásának körülményeivel, hiszen attitűd változás csak ennek megértése után lehetséges.
A szupervizor emberképe, szemlélete határozza meg a változás lehetőségét a terápiás keretben. Az analitikus szemléletű szupervizor számára az elfojtások kontrollált felszínre hozásával indítható el a változás. Az analitikus szemlélet szerint a változásnak szerkezeti jellegűnek kell lennie, a változást tudatosítani kell. Eszközei: ellenállás, indulat és a viszont indulat. A szupervizor reflexiójának fókusza, hogy itt és most mivel váltja ki az ellenállást.
A tranzakció analízis követőjének célja az O.K. ember, ti. amikor felnőtt én-állapotban tud lenni a személy. A nyílt kétoldalú szerződés a cél, amiben minkét fél vállalja a változás lehetőségét, kilépve a sorskönyvéből, amelyet megtalálva újra fogalmazhat a játszma elkerülésére. A játszmák feloldása a rálátással kezdődik, az óvatosság elengedhetetlen. Belső felismerés, de külső segítséggel.
R. Eller Gertrúd
Forrás: Kovács Győző szakdolgozata
A szakdolgozat teljes terjedelemben megtekinthető:
http://www.communio.hu/plebania/konyvtar/szakdolg/szakd003.htm
A külső tényezőkön kívül a személyiség-felfogás fajtái, a fejlődésre vonatkozó koncepciók is befolyásolják az interperszonális kapcsolatokban lévők hipotézis rendszerét. A merev axiómák akadályozzák a tények megismerését.
Felfogásunkban – Kovács Győző lelkész szakdolgozati tanait követve, bemutatva – a személyiség identitásának fejlődését és koncepcióját Erikson alapján Stenger pasztorálpszichológus kiegészítése szerint fogadjuk el, aki kiegészítette Erikson fejlődési koncepcióját a vallás szerepével is.
A segítés, mint professzió
A humán segítő szocio-, pszicho- és edukatív szakmák sajátosan eltérő profillal rendelkeznek, de közös bennük a szakemberek azon törekvése, hogy segítsenek az egyénnek az életvilág megélésében.
"Mi kell ahhoz, hogy kompetens segítőkké válhassunk? Elsősorban az, hogy saját személyiségünket tegyük e szakmai feladatokra alkalmas, kicsiszolt munkaeszközzé. A professzionális autonómia és szakmai identitás a módszertani tudás és személyiségi felkészültség együtteséből formálódik ki, a fejlődés e vonatkozásban is folyamatosnak tekinthető. Valakivé, így segítő szakemberré is csak a másik segítségével válhatunk, melynek során legdöntőbb a szakmai személyiség működtetésének, fejlődésének a szolgálata. E tanulás azért speciális, mert a benne kulcsfontosságú tudásanyagra csak a személyiség rendszerén át tudunk szert tenni, bármely módszer csak az élő anyagon át válik hatékonnyá, magába véve se jó se rossz. Az élő anyag pedig a személyiség, önmagam megértése, megtapasztalása az adott, konkrét szakmai helyzetben, viszonylatban, mely páratlanul egyedi jelentések kontextusában tükröződik." (Bagdy)
Pálya, foglalkozás, szakma, mesterség, hívatás
Pálya: az élet útja, eseményeinek sorozata
Foglalkozás: megélhetést nyújtó rendszeres tevékenység
Szakma: olyan foglalkozás, amelyből valaki képesítést szerzett
Mesterség: Készség, jártasság, ügyesség. Itt jelenik meg az egyediség, az egyéniség involválódása. Ideális esetben itt kezdődhetne a humán segítés, ahol már előtérbe kerül a kompetencia és elkötelezettség a felelősség vállalása.
Hivatás: Hajlam, elhivatottság, "rendelés" alapján választott foglalkozás
Az előző fejezet útmutatása teszi érthetővé, hogy a segítő legfontosabb munkaeszköze a saját személyisége, annak művelése, tanulása pedig egy életre szóló feladat
Pályaszocializáció
A pályaszocializációban három szakaszt különböztethetünk meg.
1./ A motivációs szakasz, amely visszanyúlik a személyes élettörténetbe ( A segítő pálya felé terelő tényezők c. fejezetben).
2./ A képzési szocializációs folyamat. Ebben a szakaszban már mintegy szocializációs naptár készíthető azokról a változásokról, amelyben a segítő feladatra készülők végig mennek a képzés során.
A képzésbe lépés pillanata, amikor megnyílik a lehetőségek "minden" megtanulására. A képzés struktúráját elfogadják és minden kötelezettségüknek igyekeznek eleget tenni.
Majd rövidesen megjelenik az elbizonytalanodás, kétségbeesés, a követelmények való megfelelés lehetetlennek tűnik és ez szorongáshoz is vezethet.
Ezt követi a túlélés időszaka; végül is csak a legfontosabbat kell megismerni.
Így már a képzés alatt meg lehet tanulni a bizonytalanság tolerálását és megszületik a felismerés jó, ha "elég jó segítők tudunk lenni".
Végül megjelenik a biztonságra való törekvés, ahol megmutatkoznak a saját képességek, készségek, és lehetővé válik ezek csiszolása.
3./ A pályán eltöltött szocializációs folyamat
A segítői/vezetői funkcióban három szakasz különíthető el a szakmai fejlődés során:
a szívvel-lélekkel való segítés/munkálkodás, az átmenet szakasza és a szakemberré válás (professzionalizáció) szakasza. (Bakó,17.o.)
A kezdeti mindenhatóság érzését (vizet a sziklából!) hamarosan követi a "még jobban érzése", majd a vízválasztó időszak, a kudarcok, sikertelenségek felismerésének időszaka. Ebben a szakaszban a szakmai elakadások, érintődések és ezek következtében megjelenő kiégési jelek késztethetik az egyént a szupervízió lehetőségének a keresésére. Itt már a szakmai kompetencia növelése és a szupervíziós előzmények lehetnek a tapasztalati tanulás folyamatos motivációi.
Az intézmények, szervezetek részéről a szakmaiság és a minőség biztosítása lehetne a fő motiváció, vagy jobb esetben a munkatársak belső fejlődésének, jobb szakmai közérzetének a biztosítása, hogy a kiégést és fluktuációt megelőzzék. A szocializácós folyamatban fontos a különböző fázisok felismerése mind a képzés mind a pálya fázisai alatt, és a megfelelő beavatkozási stratégiák kidolgozása. Ezt segíti a folyamatos vagy időszakos szupervízió. Nem elegendő, ha egy segítő kapcsolat az ösztönösségre, tradíciókra, rutinra épül, a kapcsolat egy folyamat, amelyet állandóan reflektálni szükséges.
A segítőképzés általános modellje
Az American Psychological Association három pontban vázolja a humán segítő pályára való képzés általános modelljét.
1. Személyes élményrészvételű módszertani felkészülés
2. Elméleti ismeretanyag beépítése a munkába
3. A megkezdett művelt szakmai tevékenység szupervíziója
A motiváció
A segítő pályára különböző külső-belső erők motiválhatják a személyt. Nemcsak attitűdbeli, hanem a személyes élettörténetből fakadó szükségletek, rejtett igények is motiválhatják a segítő szerep felé való orientálódást. Ezek felismerése, tudatosítása nem mindig történik meg a pályára lépéskor. A későbbi tudatosulás pedig traumát okozhat, vagy a nem tudatosítás pedig hamar fásulttá, közönyössé teheti a segítőt. Az elég jó segítő tisztázni tudja ezt önmagával, és ha tud dolgozni ezen, akkor kikerülheti a kiégés veszélyét.
A jelentkezők több mint fele kereseti lehetőséget vár a szolgálatban való munkától, ami a munkanélküliség növekedése, az életszínvonal csökkenése miatt érthető. Ezek az emberek már a kérdőívvel kiküldött ismertető elolvasása után visszalépnek, hiszen fizetést egy karitatív segély szolgálat például nem tud adni, csupán minimális tiszteletdíjat. A jelentkezők 30 %-a saját önismereti-, rosszabb esetben terápiás munkája helyett jelentkezik, hogy ezt a munkát mások segítése által "váltsa ki". Ez kirívó esetekben már az első interjú során kiderül.
A jól motivált jelentkezők - az őszinte segítőszándékon túl - vállalják saját konfliktusaikat, sőt érteni is akarják azokat.
Legfőbb szempontok a kiválasztásnál
A felvételnél az alábbi, a képzés során tovább-fejlesztendő készségek meglétét vizsgáljuk.
Önismeret: Mivel a beszélgetésbe beleviheti saját konfliktusait és megoldási modelljeit, ezáltal érintődhet, belevonódhat a hívó problémájába. Ezért fontos, hogy az ügyelő ismerje saját érzéseit és tapasztalatait, kompetenciájának határait, pl. mit vállalhat fel azonnal, a belevonódás veszélye nélkül.
Beleérző képesség: Az ügyelő olyan helyzetbe is kerülhet melyben tőle idegen és nehezen megközelíthető gondolkodás- és viselkedésmódba is bele kell tudni helyezni magát.
Nyitottság (előítélet nélküliség): Képes legyen a másság elfogadására, pl. homoszexuális hívőval való beszélgetés során, valamint az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartására nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Nagyon fontos követelmény, ugyanis Magyarországon a tolerancia-küszöb igen alacsony, nagy az előítéletesség.
Terhelhetőség: Mivel az ügyelő olyan eseteket hallhat, amelyek megrendíthetik Pl. személyes érintettség miatt, és mivel a titoktartás a telefonszolgálatban kötelező, egyedül is kell tudni ezeken az eseteken dolgozni vagy a következő szupervízióig hordozni őket.
Ezeket a képességeket a képzés során végig reflektáljuk, hogy a segítő szerep szindrómás formáját elkerüljük és csökkentsük a kiégés veszélyét.
Empátia és a professzionalizálódott (alkalmazott) altruizmus
Mielőtt az altruizmus fontosságát hangsúlyoznánk, szólnunk kell a segítő kapcsolatban megjelenő empátia funkciójáról.
Ennek négy jellemzője van:
1/ Identifikáció, ennek során a segítő figyelmet fordít a segítettre, mintegy beleolvad az élményvilágába.
2/ Inkorporáció, amikor magáévá teszi a segített tapasztalatait. Ez a folyamat regressziót tételez fel, az én határok feloldódnak, amelyet azonban a segítő akaratlagosan vállal és kézben tart.
3/ Reverberáció, amely intellektuális és emocionális kapacitást igényel a segítő részéről. A segítőnek nemcsak a kliens, hanem a saját kognitív és affektív asszociációira is figyelni kell. Ez figyelemváltási képességet és nagyfokú koncentrációt igényel.
4/ Leválás. A segítés célja, hogy a segített önálló személyiségként működjön. Az elszakadás érzelmileg is hat a segítőre és a segítettre egyaránt, megviseli mindkettőt, de ez a személyiség fejlődés feltétele.
Rogers szerint az empátia csodálatos gyógyító erő, mások szerint viszont az empátiának lehetnek árnyoldalai is, a parallel empátia lehet kifejezetten mérgező. Ilyen esetben tanácsolják, a terapeuta ne a szenvedéssel, hanem a beteg kontrollért való küzdelmével empatizáljon. (Kulcsár, 160.o.)
A "valódi" altruizmust elsősorban az emberszereteten nyugvó segítőkészség jellemzi, valamennyi formájában az empátia hatja át. Két fő megnyilvánulási típusa a kreatív, helyzeti (vészhelyzet) és a személyiségben tartós potenciálként működő, készségszintű, személyiségvonásként regisztrálható altruizmus. Utóbbiból nőtt ki a segítés professzionalizációja, amely a humán segítő foglalkozásokban a tartós és állandó segítő motivációt a foglalkozás szeretettel művelésében, a hívatás szolgálatában teljesíti ki. (Bagdy,164.o.)
A beállítottság/attitűd szerepe
Az attitűd tartós feleletkészséget, hajlamot jelent. A beállítottságnak nagy szerepe van az emberi alkalmazkodásban. Beállítottságunk segít bennünket eligazodni az életben, eligazodni másokon, mert sejtjük, hogyan fognak reagálni. A beállítottság sokoldalú szerepét a pszichológia négy nagy csoportba osztja. (Szentmártoni, 36.o.)
Haszonelvi funkcióról akkor beszélünk, amikor az egyén bizonyos beállítottságot előnyök kihasználására vagy haszon elnyerésére használ. Nem idegen előttünk, hogy valaki bizonyos politikai nézetet vall és beiratkozik egy bizonyos pártba, mert ezáltal előnyökhöz jut; osztja a közösség nézetét, hogy megnyerje mások tetszését. Valaki azért segít másokon, hogy ezáltal elismerést váltson ki mások szemében.
Önvédelmi funkciót akkor tölt be a beállítottság, ha az egyén védelmezi önértékét a külvilág, vagy pedig önmaga belső konfliktusaival, szorongásaival szemben. Ebben az esetben a segítőnek tudat alatt mélyenfekvő kisebbségi érzése van és ezért csak a nála alacsonyabb társadalmi fokon élők között érzi jól magát itt ő felsőbbrendű, mivel itt ő a pártfogó, a segítő.
Ismereti funkciót akkor tölt be az attitűd, ha a könnyebb eligazodást segíti elő a világban. Az általánosítás, a kategória, a sztereotip ítéletek az irányelv szerepét töltik be. Ha a segítő azt vallja: a világon csupán két ember csoport létezik, szegények és gazdagok, kizsákmányolók és kizsákmányoltak, akkor az ismereti funkciót gyakorolja.
Értékkifejező funkciót akkor jelez a beállítottság, amikor arra szolgál, hogy megtestesítse az ember tudatosan vallott értékeit, amikor legbensőbb meggyőződésének kifejezője. Ez az altruista segítő, amikor a tevékenység autentikus, a személy központi érték kifejezője, sőt élethivatássá teheti, (mint kalkuttai Teréz anya). Az ilyen személyiség, akár vallásos hitbeli meggyőződés nélkül is a személyiségének legbensőbb értékének vallja a másokon való segítést. A benső érték és a külső cselekedet teljesen összhangban van, az ilyen autentikus személy, önzetlensége még ellenfelei számára is megkérdőjelezhetetlen.
Jól funkcionáló készségek és indítékok
- Érdeklődés a másik iránt
- Diskurzus-készség és kedvelés
- Empátiás készség, megértés
- Emocionális érzékenység
- Introspektív készség
- Az önös szükségletek, indítékok háttérbe állításának képessége
- Meghittség teremtése és elviselése (újrateremteni tudása)
- Kiegyensúlyozott viszony a hatalommal
- A nevetés képessége
(A konzultáció pszich., 9-10.o.)
Allportra hivatkozva nehéz meghatározni az egészséges személyiség mibenlétét, ezért elégedtünk meg itt az összetevők felsorolásával. (Allport, 300.o.)
Szindrómás segítő szerep
Látszólag erős énnel rendelkezik, ezzel azonban saját gyengeségét leplezi. A falak mögött egy éhes csecsemő sír (Schmidbauer, 1977). Állandóan igyekszik másokon segíteni, saját szükségleteit viszont nem képes felismerni, tudatosítani és kielégíteni.
Jellemző rá a kényszeres és depressziós karakter-jegy, amelynek gyakran élettörténeti háttere van:
- az elutasított gyermek,
- a felettes énnel való azonosulás,
- rejtett nárcisztikus szükségletek,
- az indirekt agresszió,
- nem adekvát bűntudat,
- a kölcsönösség kerülése
Összefoglalva a segítő hat tulajdonsága:
- Intellektuális kompetencia (jó elméleti felkészültség és szüntelen önképzés).
- Energia (testi-lelki-kapcsolati működések energizáltsága).
- Hajlékonyság, rugalmasság (a kliens problémája határozza meg a teendőket, nem a segítő - "mihez értése" (módszertani jártassága).
- "Nem módszer specifikus" humán segítő tényezők nyújtani tudása (együttérzés, támogatás, megerősítés, személyesség, odaforduló figyelem, "jelenlét", légkör, biztonságnyújtás, együtt-gondolkodás�). Jóindulatú alapattitűd.
- Önismeret: Intra -, interperszonális személyi(ségi), valamint módszertani technikai kompetencia egyensúlya /"személyesség - személyiség és tudományosság - felkészültség egyensúlya /.
A klienssel való találkozás elemzései
Az első interjú, a lélektani beszélgetés, a találkozás és az információ-elemzés lehetőségeit nyújtják. A köznyelv is használja az első benyomás jelentőségét, az impresszióhatást, de kevésbé tudatosulnak a befolyásoló tényezők: a felkínált és elfogadott szerepek, a segítő vakfoltjai, a kölcsönösen megjelenő ellenállások, kollúziók, áttételek és diszpozíciók stb., amelyek döntően befolyásolják a segítő kapcsolat kimenetelét.
Első interjú
Az első interjú eredménye az információk feldolgozásából jön létre.
Argelander (1986) nyomán:
1./ Objektív információk; adatok, ezek megbízhatók és ellenőrizhetők.
2./ Szubjektív információk: a jelentés a döntő, amit a kliens tulajdonít neki.
3./ Szcénikus vagy szituatív információk: a szituáció élménye dominál, az adatok másodlagosak.
A szokatlan beszélgetési helyzetnek kijelölt keretei vannak és a szerepek reflektálása fontos. Fontos információt hordoz a kliens bejelentkezési módja, a segítő előfeltevése és elképzelései. A motiváció felismerése is jelentős, ami lehet tudatos ill. nemtudatos. Ezek együttessen adnak világos képet a segítő kapcsolatban való alkalmasságról. A szenvedésnyomás és a jó motiváltság, pl. a változásra való igény a legjobb előfeltétele a segítő kapcsolatnak.
Különféle típusok jelentkezhetnek a segítő szakembernél:
1./ Előre küldött kliens (a problémahordozó háttérben marad).
2./ Követelőző kliens (nekem csak Ön tud segíteni)
3./ Igénytelen kliens (rajtam senki sem tud segíteni).
4./ Felvilágosult kliens (önigazolást kereső).
Mindezek felismerésének feltétele, hogy a beszélgetés struktúrája, olyan legyen, hogy a kliens be tudja mutatni a problémáját:
A beszélgetés szakaszai:
-Előmező technika. Aktivitást engedünk a kliensnek, amennyire a realitás érzetünk engedi. Ez a játéktér átengedése a kliensnek.
- A szituatív feltételek tervszerű elkészítése, idő-tér dimenzió.
- Segítői magatartás. Nyugodt várakozás, odafordulás, szabadon lebegő figyelem és érdeklődés.
- Az adatok (objektív) összefüggései a szituációban jelennek meg, és olyan adatfeldolgozás lesz lehetővé, amely a mélységi lényeget (szubjektív) rejtett jelentésében ragadja meg és az összegzésben új információ jelenhet meg. Az interjú határhelyzet, itt dől el merre akarunk, tudunk haladni és mi lesz a szándékunk.
Exploráció
A Bálint Mihály féle megközelítés további szempontokkal szolgál a kapcsolat explorációs szakaszára, bár ő a klasszikus segítő kapcsolatot, az orvos-beteg viszonyt vette fókuszba.
Bálint is fontosnak tartja az összbenyomást, megjelenést, kiváltott hatásokat. De reflektál még néhány információt nyerő kérdésre is: Ki, honnan, miért küldte a klienst? - Miért jött? - Mit kínál? - Mit kíván? A panaszok, problémák indulási körülményeit, strukturáltságát, szociális előjeleit és a mért pont most jelentkezett? szempontot, valamint a kliens magyarázatát a problémájára, mindezeket a mélységi diagnózishoz fontosnak véli. Rendszere felépítésében a mélységi diagnózis szempontjait emeli ki, ezek:
• a betegség, probléma helye és szerepe a kliens életútjában,
• lelki haszon ( elsődleges betegség haszon),
• tünetek és problematika összefüggései,
• lelki konfliktus és viszonya az élethelyzeti konfliktushoz.
Bálintnál fontos munkamódszer a kliens és a segítő ellenállásainak felismerése és az azzal való munkamód. Ennek két módja lehetséges, az egyik minden konfrontációt kerülni a klienssel és csak, mint információt kezelni, vagy együttesen fedezni fel az ellenállás hátterét.
Az exploráció helyzeti, proxemikai, nonverbális és metakommunikatív tényezői
A testhelyzettel fejezzük ki az indítást, zárást, elválást, rosszallást, egyet nem értést, befejezési igényt, azonosságot, megszabadulási vágyat.
Alapvető testhelyzeti típusok:
1./ bezáró vagy nem bezáró dimenzió,
2./ vis a vis vagy párhuzamos,
3./ kongruens vagy inkongruens (végtagokkal).
Az összhang (Raport) a szóbeli üzenetet körülvevő teljes összefüggés reflexiója. Az elég jó segítő összhangot tud teremteni, és az összhang bizalmat eredményez, amely a kapcsolat alapja.
Szupervízió: a segítők segítése
A szupervízió olyan indirekt tanulási folyamat, amely a kommunikációs szűrők mögött rejlő prekoncepciók, előítéletek, indulatáttételek feltárásával egy szakmai kontextusban segít hozzá a személyi kompetencia fejlődéséhez. A szakmai helyzetekből adódó elakadásokra való reflexió olyan megértést tesz lehetővé, ahol az önismeret által bővül a szakmai hozzáértés (L. van Kessel és Sárvári Gy., 1996).
A szupervízió tehát a segítő gyakorlatának módszeresen strukturált reflexiója. Célja a szakmai személyiség fejlesztése. A szupervíziónak a szakmai identitást kell tisztázni, és el kell vezetni a szupervizáltat az önmagáért felelőséget vállaló hivatásbeli személyiséghez.
Formája
Egyéni szupervízió. Diádikus helyzet, ahol a szupervizált intenzíven dolgozhat egy szakmai problémán. Optimálisan kísérhető és támogatható ebben a folyamatban. A személyiséggel kapcsolatban a személyes szintet is lehet érinteni egy intenzív, bizalmi kapcsolatban.
Véleményem szerint e folyamat során létrejöhet a belátás eredményeként viselkedésbeli és attitűdbeli változás is.
Csoportos szupervízió. Egy tágabb tanulási környezetben a kollégákkal együtt történik, ahol ugyancsak a szakmai kontextus marad a folyamat tartalma. A csoport maga alakulhat meg és kérheti a szupervíziót vagy szakmai továbbképzések része is lehet.
A folyamatban kommunikációs és koordinációs készségek reflektálhatók és bővíthetők. Az észlelés, érzékelés és befogadás, mint megismerés, kölcsönösen indukálhatók, reflektálva a különböző tanulási stílusokra. Tartalmi elemként feldolgozható a csoport folyamat is, visszacsatolva a szakmai szintre. A többféle nézőpont alkalmat adhat saját és mások észlelésének tudatosítására, a személyes életút visszajelentése a személyes szintű tartalmak megjelenését is indukálhatja. (Ennek megbeszélése a szupervíziós szerződés keretei között lehetségesek). A kognitív szinten túl az érzelmek megjelenése, hatása és kezelése is mélyítheti a tanulási folyamatot. A csoport önmaga folyamat megmunkálója, és eszköze a megértésnek. A sokszínű visszajelzés a bizalmat erősíti, elősegítve a valós helyzetek sokszínű tanulását is.
A szupervizor szerepeihez tartozik:
• A készségek és a tudás fejlesztése, a kliensek, a segítő saját reakcióinak, a segítő és kliense közötti interakció dinamikájának, az intervenció mibenlétének és hatásainak, a használt munkamódszerektől eltérő lehetőségeknek a megértése.
• Továbbá annak tudatosítása és feldolgozása, hogy a szupervizáltra milyen hatással van a klienssel folytatott bensőséges kapcsolat, a kliens szenvedése, szétesése; az empátia következtében létrejöhet a segítő túl azonosulása a klienssel vagy igyekezhet megvédeni magát a kapcsolat hatásai ellen, ezek a reakciók kiégéshez vezethetnek.
• A szolgáltatás minőségének biztosítása, amelynek keretében, nemcsak kompetenciahiányokról lehet szó, hanem emberi tévedésekről, vakfoltokról, Achilles-sarkokról, előítéletekről és értékrendi különbségekről is; mindezek mellett a szupervizor felelőséggel tartozhat azért, hogy a szupervizand tevékenysége megfeleljen a szolgálat gyakorlati és etikai normáinak.
A tanácsadás veszélyét elkerülve tisztában kell lennünk előfeltevéseinkkel és azok kialakulásának körülményeivel, hiszen attitűd változás csak ennek megértése után lehetséges.
A szupervizor emberképe, szemlélete határozza meg a változás lehetőségét a terápiás keretben. Az analitikus szemléletű szupervizor számára az elfojtások kontrollált felszínre hozásával indítható el a változás. Az analitikus szemlélet szerint a változásnak szerkezeti jellegűnek kell lennie, a változást tudatosítani kell. Eszközei: ellenállás, indulat és a viszont indulat. A szupervizor reflexiójának fókusza, hogy itt és most mivel váltja ki az ellenállást.
A tranzakció analízis követőjének célja az O.K. ember, ti. amikor felnőtt én-állapotban tud lenni a személy. A nyílt kétoldalú szerződés a cél, amiben minkét fél vállalja a változás lehetőségét, kilépve a sorskönyvéből, amelyet megtalálva újra fogalmazhat a játszma elkerülésére. A játszmák feloldása a rálátással kezdődik, az óvatosság elengedhetetlen. Belső felismerés, de külső segítséggel.
R. Eller Gertrúd
Forrás: Kovács Győző szakdolgozata
A szakdolgozat teljes terjedelemben megtekinthető:
http://www.communio.hu/plebania/konyvtar/szakdolg/szakd003.htm
