Az alábbi teszt azoknak készült, akik állásukat a gazdasági válság következtében veszítették el, vagy tartanak attól, hogy a közeljöv?ben munka nélkül maradnak. Az értékeléseket közvetlenül a lehetséges válaszok után tesszük közre azért, hogy az érdekl?d?k menet közben alakíthassák egyéni stratégiájukat, ezzel is növelve elhelyezkedési esélyeiket.
A biztosnak vélt állás elvesztése rendkívül er?s stressz-tényez?. A munkahely elvesztését közvetlenül megel?z?, majd azt követ? id?szakban az álláskeres? mentális állapotában jól elkülöníthet? szakaszok jelennek meg. Az új, stabil jövedelemforrás felkutatására irányuló er?feszítéseket, valamint az álláskeresés módszereit és id?tartamát nagymértékben befolyásolja, hogy az egyént mennyire érte váratlanul az állása elvesztése, milyen habitussal, anyagi háttérrel és kapcsolati t?kével rendelkezik. Bár rendkívül sok álláskeresési tréninget kínáló szolgáltatás vehet? igénybe, az elhelyezkedés sikere vagy sikertelensége leginkább az egyéni válságkezelési módszereken múlik.
1. Hogyan értesült beosztása megszüntetésér?l?
A) Teljesen váratlanul ért a döntés. A vezet? behívott, az orrom alá tette a munkaviszony megszüntetésér?l szóló határozatot.
B) El?z?leg informális jelzéseket kaptam, hogy szerepelek a leépítésben érintettek között, kezdjek el másik állás után nézni.
C) A rám vonatkozó jogszabályok maximális betartásával felkészítettek a beosztás megszüntetésére, egyidej?leg más beosztást, új munkahelyet kínáltak.
D) Nem vártam meg, amíg sor kerül rám, magam mondtam fel.
Akik az A) esettel szembesülnek, többnyire olyan munkahelyen dolgoznak, ahol igen jelent?sek a hatalmi távolságok a vezet?k és a beosztottak között. A multinacionális cégekre és a közigazgatási szervekre egyaránt jellemz? a hatalmi arrogancia ilyen fokú megnyilvánulása. A munkavállaló ebben az esetben állása és jövedelme elvesztésén túlmen?en a szervezeti kapcsolatrendszerének leépülésével is számolhat. B) eset bekövetkezésekor az informális jelzés többnyire nem attól a vezet?t?l érkezik, aki kés?bb a felmondás tényét közli. Annyival kedvez?bb a helyzet, mint az A) esetben, mert így a munkavállaló meg?rizheti a közösség tagjaival kiépített kapcsolatait, ideális esetben vezet?je támogatására is számíthat az elhelyezkedését illet?en. C) eset aránylag ritkán fordul el?. Bár ez a mentalitás és magatartás feltételezi a valódi partnerkapcsolatot a beosztott és a vezet? között, még ilyen helyzetekben is gyakran el?fordul, hogy a munkáltató egyoldalúan diktálja a feltételeket. Ha a munkaviszony megsz?nése és egy másik beosztás között választhat a munkavállaló, az új beosztás a legritkább esetben jelent el?léptetést. A munkavállaló mindenképpen kérdezzen rá, hogy új munkahely esetén jogfolytonos marad-e a szolgálati viszonya. Számos példát lehetne sorolni arra az esetre, amikor a munkaviszony közös megegyezéssel sz?nik meg, így a munkavállaló elesik a végkielégítést?l, ugyanakkor a jogviszonya sem min?sül folytonosnak, s?t az új munkahelyen próbaid?t kötnek ki számára, majd annak letelte el?tt kisemmizve kerül az utcára. A D) lehet?séget csak az válassza, aki már el?z?leg "bedolgozta" magát az új helyen. A hirtelen felindulásból elkövetett felmondást sem a régi, sem az új munkáltató nem díjazza.
2. Mit tett el?ször, amikor a kezébe vette a felmondólevelet?
A) Nem hittem el, hogy ez velem megtörténhet. Pánikba estem (leittam magam, mély apátiába süllyedtem, öngyilkosságot fontolgattam stb.).
B) Nem vettem át és nem írtam alá semmit! Kezdeményeztem, hogy tárgyaljuk újra az ügyet, elmagyaráztam a vezet?imnek, miért nem lehet engem most elküldeni innen.
C) Jogi lépéseket fontolgattam, felkerestem az ügyvédemet.
D) Megkönnyebbülést éreztem, örültem, hogy végre lezárul a pályámnak ez a szakasza.
Az A) választ leginkább azok adják, akik valóban elkötelezettek voltak munkahelyük iránt és váratlanul éri ?ket a leépítés ténye. A család, a baráti kapcsolatok, a munkatanácsadók segíthetnek az eset pszichés feldolgozásában. Minél hamarabb túllép az egyén a letargikus szakaszon és szerzi vissza kiegyensúlyozottságát, annál inkább javulnak az esélyei, hogy az esetleges további visszautasításokat is jól viselje. Aki a B) megoldást választja, az rendelkezik a munkahely megtartásához szükséges asszertivitással és önérdek-érvényesít? képességgel. Az efféle akciók akkor lehetnek sikeresek, ha a munkavállaló a személyi beszélgetésen képes átvenni az irányítást, és megfelel? meggy?z? er?vel rendelkezik ahhoz, hogy a vezet? az álláspontját megváltoztassa. C) válasz esetén ajánlott megfontolni, mennyi ideig tartanak a munkaügyi perek és utánanézni, milyen eredménnyel zárulnak. Amennyiben a munkáltató szabályt sértett, a munkavállaló többnyire kártérítésben részesül, sokszor azonban csak hosszú hónapok elteltével. Az eredeti beosztásba történ? visszahelyezés sokkal ritkábban fordul el?. A D) választ adók rendszerint már informálisan jelezték, hogy változtatni kívánnak, vagy a munkához való hozzáállásukból vezet?ik ezt a következtetést vonták le. Az anyagi háttér nagymértékben befolyásolja, hogy a megkönnyebbüléssel járó állapot meddig marad fenn.
3. Hogyan kezdett hozzá az önálló álláskereséshez?
A) Betegállományba vonultam, hogy legyen id?m átgondolni, mit tehetek.
B) Azonnal felkerestem a munkaügyi központot és regisztráltattam magam álláskeres?ként.
C) Elkezdtem böngészni az álláshirdetéseket.
D) Felvettem a kapcsolatot az ismer?seimmel, barátaimmal.
A) Sok munkáltató maga javasolja a leépítésben érintett alkalmazottjának, hogy menjen betegállományba. Ez olyan cégeknél fordul el?, amelyek rövid ideig tartó recesszióval számolnak, vagy alkalmi fizetési nehézségek merülnek fel, például körbetartozás miatt. A passzív táppénzre azok jogosultak, akikkel a felmondás tényét már közölték. Sokan közülük valóban belebetegszenek állásuk elvesztésébe. B) Aki már a felmondás napján megkapja a kilép? igazolásokat, és regisztráltatja magát a munkaügyi központ kirendeltségén, minimalizálja a veszteséget. Ez persze nem zárja ki, hogy azonnal megkezdje az új munkahely keresését, a legkülönfélébb módszerekkel. A C) választ adók ma már leginkább az internetes hirdetéseket kezdik figyelni. A pályázatok, önéletrajzok beadása el?tt érdemes utánanézni a hirdet? cégek hátterének olyan szempontból, hogy mi a konkrét tevékenységük, mennyire t?keer?sek, ellen?rizni, szerepelnek-e a munkaügyi feketelistán. A D) választ adók leginkább azokat az egykori munkatársaikat keresik fel, akik már korábban távoztak a vállalattól, és sikeresen elhelyezkedtek máshol. Érdemes ezzel a módszerrel élni, mert sok állást meg sem hirdetnek, mivel a cégek munkavállalóinak feladata az új munkatársak toborzása.
4. Milyen munkát vállalna?
A) Bármit, alacsonyabb végzettséget igényl? beosztást, kevesebb fizetést is elfogadok.
B) Végzettségemnek és szakmai gyakorlatomnak megfelel? munkát keresek, nem vállalok el akármit, inkább addig keresek, amíg az elvárásaim nem teljesülnek.
C) Önálló vállalkozásba kezdek vagy bekapcsolódom házastársam, barátom vállalkozásába.
D) Nem akarom elkötelezni magam, több területen szeretném kipróbálni a képességeimet.
Az A) választ adók a legnagyobb valószín?séggel, a legrövidebb id?n belül call-centerekben, MLM-hálózatokban vagy valamilyen ügynöki munkakörben találják magukat, ahol kizárólag a teljesítmény számít. Aki kényszerb?l hozza meg a döntését, tartósan belekényszerülhet egy olyan tevékenység végzésébe, ami legfeljebb mellékjövedelem szerzéséhez ajánlott, és a legritkább esetben felel meg az állását a közelmúltban elvesztettek pszichológiai alkatának. (Hogyan tudna ügyfélkört hatékonyan kiépíteni és tartósan megtartani az, aki a korábbi állása megtartásáért sem tudott vagy mert kiállni?) A B) választ adók akkor válogathatnak, ha anyagi helyzetük stabil. Azoknak ajánlott ez a megoldás, akik több hónapi megélhetést biztosító végkielégítésben részesülnek, azonban ?k sem remélhetik, hogy "álmaik munkahelyét" rövid id?n belül megtalálják, amennyiben nincsenek határozott elképzeléseik és ismereteik konkrét cégekr?l. A C) választ adók voltaképpen ideális helyzetben vannak, amennyiben a mikrovállalkozás beindításához vissza nem térítend? támogatást tudnak szerezni. Hitelb?l vállalkozást indítani azonban nagyon kockázatos, ez a munkaügyi központnál igényelhet? kamatmentes hitelre is érvényes. Aki a D) megoldást választja - az A) választ adókhoz hasonlóan - sokféle területre tévedhet, de többnyire tudatosan választja ezeket a tevékenységeket, esetleg másodállásban korábban is foglalkozott már ügynöki értékesítéssel, hálózatépítéssel. Aki belép egy MLM-rendszerbe, tudnia kell, hogy csak dinamikus kezdéssel, a kapcsolati kör gyors mozgósításával kerülhet rövid id?n belül olyan csomóponti helyre, ahol már megszerezheti a korábbi jövedelmének megfelel? nettó összeget, de annak többszörösét csak kivételes esetekben!
5. Hogyan változtatja meg a fogyasztási szokásait a rendszeres jövedelem elvesztése?
A) Visszafogom a kiadásaimat, újratervezem a családi költségvetést, spórolok, ahol lehet.
B) Kölcsönkérek rokonoktól, barátoktól, ismer?sökt?l.
C) Megpróbálok hitelhez jutni, hogy fenntartsam a jelenlegi életszínvonalat.
D) Nincsenek anyagi gondjaim, annyi mobilizálható tartalékkal rendelkezem, hogy akár több évig fenn tudom tartani a megszokott életszínvonalamat.
Az A) választ adók kényszertakarékosságra törekszenek, amit nagyon nehéz megvalósítani. A fogyasztási szokások megváltoztatása mindenképpen megér egy tréninget. A B) megoldás azoknak ajánlott, akik már korábban tagjai voltak rokoni-baráti "önsegélyez? egyletnek", maguk is segítettek ismer?seiknek hasonló szituációban. Aki a C) választ adja, nemcsak a munkáját, biztos jövedelemforrását veszítette el, de rövid távon megtakarítása, vagyona, ingatlanja elvesztésével is számolhat. Kerülje az uzsorásokat és a gyorskölcsönöket! A bankok nem jótékonysági intézmények! Aki a D) választ adja, nézzen magába, mennyire ?szinte a válasza. Ha a megszokott életszínvonal silány min?ség?, olcsó import élelmiszereken történ? vegetálást jelent, évek óta nem telik új ruhára, cip?re, m?vel?désre, utazásra, lakásfelújításra, akkor a válaszadóra a mélyszegénység vár. Amennyiben valóban rendelkezik jelent?s megtakarításokkal, akkor is érdemes takarékoskodni, emellett viszont kihasználni a megnöveked? szabadid?ben rejl? lehet?ségeket. Aki valóban nem szorul rá, hogy "pénzért dolgozzon" civil társadalmi szervezeteknél hasznosíthatja képességeit, esetleg saját alapítványt hozhat létre valamilyen közhasznú cél megvalósítása érdekében.
6. Vállalna-e átképzést vagy továbbképzést annak érdekében, hogy növelje az elhelyezkedése esélyeit?
A) Igen, mivel a képzettségem hiányossága miatt veszítettem el a munkámat.
B) Nem, épp elég ismerettel rendelkezem ahhoz, hogy a végzettségemnek megfelel? munkakörben dolgozzak a továbbiakban is.
C) Igen, örömmel vállalom a tudásom b?vítését, amennyiben a tanfolyam elvégzését követ?en biztos munkahelyhez jutok.
D) Vállalom, addig sem unatkozom.
Az A) választ adók többnyire önmagukkal sem ?szinték. Ez többnyire csak egy önigazolás a "Miért éppen engem küldtek el?"kérdésre. Mivel a felmondás indoklásának valósnak és okszer?nek kell lennie, a kompetencia megkérd?jelezése kényelmes kibúvó a munkáltató számára. Ugyanis, akiknek igényt tartanak a munkájára, annak folyamatosan biztosítják a továbbképzés, a szakmai továbbfejl?dés lehet?ségét. Ett?l függetlenül érdemes kihasználni a munkaügyi kirendeltség által felajánlott képzési lehet?ségeket. A B) választ adó mérlegelje, hogy a felajánlott tanfolyam id?tartama alatt van-e esélye elhelyezkedésre. Ha nincs, érdemes továbbképezni magát. A C) választ adó ösztönözze a munkaügyi kirendeltségen dolgozó kapcsolattartóját, hogy segítsen annak a munkáltatónak a felkeresésében, aki a felajánlott képzést követ?en képes a foglalkoztatást biztosítani. A D) választ adók ?egészségesen lusták?. Az átállást valóban megkönnyíti ez a fajta lezserség, emellett azonban érdemes minél el?bb olyan munkahely után nézni, ahol az új képesítésre kereslet mutatkozik.
7. Belefogna-e önálló vállalkozásba?
A) Semmiképpen! Nincsenek tartalékaim, nem vagyok hitelképes, világéletemben alkalmazottként dolgoztam.
B) Inkább egy jól m?köd? társas vállalkozáshoz csatlakoznék.
C) Meggondolnám, amennyiben belátható id?n belül vissza nem térítend? támogatáshoz juthatok.
D) Igen, akár hitelb?l is!
Az A) választ adók er?sen korlátozzák a saját lehet?ségeiket. Senkit?l sem várható el, hogy krízishelyzetben a megszokottnál több kockázatot vállaljon, az viszont igen, hogy ne kizárólag másoktól várjon segítséget, hanem lehet?ségei szerint tegye meg, amire képes a saját érdekében. Ha ismeretségi körében vannak sikeres vállalkozók, vegye fel velük a kapcsolatot. Ugyanez ajánlható a B) választ adóknak is. Sokan a járadékfizetési id?szak végén döntenek úgy, hogy vállalkozásba kezdenek, többnyire ?k adják a C) választ, minden meggy?z?dés nélkül. A munkaügyi központok sokat segíthetnének, ha csoportos vállalkozási tréningeket szerveznének azok számára, akiknek a járadékfizetési id?szaka nagyjából azonos id?pontban jár le. A D) választ adók er?s kockázatviselési hajlandósággal rendelkeznek. Csak akkor fogjanak bele önálló tevékenységbe, ha képesek legalább egy évre el?re üzleti tervet készíteni, megfelel? kapcsolati t?kével rendelkeznek és van piacképes szakmájuk!
8. Vállalna-e munkát a fekete- vagy a szürkegazdaságban?
A) Nem, semmiképpen.
B) A szürkegazdaságban igen. Elfogadható számomra, hogy adó- és járulékterheimet a minimálbér után fizesse meg a munkáltató, a minimálbéren felüli részt önállóan oszthassam be.
C) Igen. Miért fizetnék adót, járulékot, amikor engem alkotmányos alapjogomtól, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogától fosztottak meg?!
D) Nem, de megtalálnám a legális megoldást ahhoz, hogy a kötelez? minimumot fizessem, mégse csökkenjen a jövedelmem.
Aki az A) választ adja, sajnálatos módon el?bb-utóbb a saját b?rén tapasztalja, hogy becsületesen is cs?dbe lehet menni. Természetesen nem kívánunk senkit illegális tevékenység végzésére bátorítani, arra viszont igen, hogy mérlegelje, milyen atipikus foglalkoztatási formát, vegyes jogviszonyt tart elfogadhatónak. Aki a B) választ adja, legyen tisztában azzal, hogy a munkáltatói járulék nem a munkáltató adománya, hanem az az összeg, amit szintén a munkavállaló termel meg, a foglalkoztató csupán a munkavállaló helyett fizeti be a központi költségvetésbe. Vagy be sem kell fizetnie, mivel az állam el?legezi meg, illetve engedi el, például a betelepült multinacionális vállalatokkal történt egyedi megállapodások alapján. Tolerálható a munkavállaló döntése, amennyiben hajlandó elfogadni, hogy a kötelez? minimum befizetése esetén hosszú évek után is csak a legalacsonyabb összeg? nyugdíjra számíthat, illetve alapszint? egészségügyi ellátásra szerez jogosultságot. A C) választ adókat leginkább a saját önérzetük sodorja még kilátástalanabb helyzetbe. Az állam m?ködésének valóban súlyos m?ködési zavarát jelenti, ha nem képes jövedelemszerz? lehet?séget biztosítani mindazok számára, akik tudnának és hajlandóak lennének munkavégzésre. Azonban az egyén felel?ssége és kötelessége, hogy lehet?ségei szerint hozzájáruljon a közteherviseléshez, amennyiben jövedelemszerz? tevékenységet folytat. Nyilván más a megítélése annak, aki tartósan a létminimum szintjén történ? vegetálás mellett mulasztja el befizetni az adóját, mint annak, aki be nem jelentett tevékenységéb?l több milliós-milliárdos érték? vagyon felhalmozására képes. Akik a D) választ adják, nyilván tisztában vannak azzal, hogy a magyar jogszabályok kell?képpen rugalmasak ahhoz, hogy gyakorlatilag bármilyen "munkát" legális jövedelemszerz? tevékenységgé lehessen min?síteni. A trükközést, jövedelemeltitkolást azonban nem díjazzák a hatóságok.
9. Dolgozna-e külföldön?
A) Most nem, máshol is válság van.
B) Csak abban az esetben, ha itthon meghatározott ideig (pl. egy hónapig, egy évig) nem jutok munkához.
C) Igen, bárhol a világon hajlandó vagyok dolgozni.
D) Igen, de csak meghatározott ideig, a végzettségemnek megfelel? munkakörben.
Akik az A) választ adják, valószín?leg tudják, hogy minden ország védi a saját munkaer?-piacát, és válság esetén els?ként az alacsonyan képzett bevándorlóktól szabadulnak meg. A B) választ adók talán abban a várakozásban élnek, hogy más országok el?bb kilábalnak a válságból, mint Magyarország. Elképzelhet?, hogy így lesz. A kalandvágyók - nincsenek túl sokan - adják a jelenlegi körülmények között a C) választ. Ez a választás azoknak ajánlott, akik már dolgoztak külföldön, rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal vagy rövid id?n belül képesnek tartják magukat a kapcsolatok kiépítésére, emellett függetlenek, nincs veszíteni valójuk. Még kevesebb azok száma, akik a D) választ adják. ?k már többnyire szerepelnek valamelyik nemzetközi állásközvetít? cég adatbázisában, és nemcsak rendszeresen frissítik az adataikat, hanem folyamatosan tartják a kapcsolatot a közvetít?kkel is.