A médiajelenlétnek köszönhetően egyre többen vannak, akik csatlakoztak a KÖSZ-höz, így örömmel mondhatom, hogy már közel ötszázan regisztráltak az internetes oldalunkon. A március 7-re tervezett hivatalos alakulóülésünk időpontjában remélhetőleg még többen leszünk.
Sajnos, a nyíltvégű ingatlanalapok károsultjainak számának növekedésével folyamatosan emelkedik a megdöbbentő és lehangoló személyes tapasztalatok száma is.
„2006 februárjában 2,5 millió értékű ingatlanbefektetési jegyet vettem OTP banknál. 2008. december 12.-én a kifizetés felfüggesztését követően megkerestem a számlavezető fiókot.
2008 októberi egyenlegem 2 millió 780 ezer forint, december 12-én 2 millió 664 ezer forint, 2009. február 16-án megkapott egyenlegközlőben 2008. december 31.-ei állás szerinti érték 1 millió 742 ezer forint. 2,5 millió tőkebefektetésből 3 hónap alatt 760 ezer forint tőkeveszteség.
2009. február 13-án megjelenő napi sajtószemlében az OTP bank 303,5 milliárd forint adózott profitot ért el 2008-ban. Úgy gondolom ebben benne van az én 1 millió 40 ezer forintom is , ami eltűnt a számlámról. Úgy tűnik számomra, hogy ami a kisbefektetőknek személy szerint nekem veszteség, az OTP banknál ez tiszta nyereség. Az OTP banknak a 2008-as évi nyeresége 45,5 %-kal több az előző évinél, ezt írott anyagból közlöm. Még jó, hogy az OTP belső kiadványa szerint 2008 novemberi száma, a befektetők érdekeire hivatkozva zárolták 90 forgalmazási napra ingatlanbefektetési jegyeinket. El sem tudom képzelni mi lenne,ha ezt az OTP bank érdekében tették volna meg.
Ezt az egészet cinikusnak tartom!
Kíváncsian várom az új ingatlanalap stratégiát, melyet a PSZÁF által kért intézkedési tervek az ingatlanalapok további sorsával kapcsolatban. Úgy gondolom ,hogy mi kis befektetők akik ingatlanalapokba fektették pénzüket csak széles összefogással jutunk jogos pénzünkhöz.
Nem értem, hogy 2008. október 4-ei 2 millió 780 ezer forintból, hogy lett 1 millió 742 ezer forint. Ez 3 hónap alatt mintegy 40%-os csökkenés, holott az ingatlanalapok ingatlanjait 15-20%-al értékelték le a bankok saját hatáskörükben.”
Ez tehát sajnos a tökéletes mintapéldája annak a vadkapitalizmusnak, ami jelenleg Magyarországon virágzását éli. Úgy gondolom, hogy mindezek ellenére a szervezetünk kezdi felvenni a klasszikus pressure groupok sajátosságait, a közel ötszáz fős „tagság” ma már kellően nagy létszám ahhoz, hogy a média, a politika és lassan talán maguk az alapkezelők is komolyan foglalkozzanak velünk.
Az egyik pozitív eredmény, egyik a fórumon is aktív tagtársunk ügyességét dicséri. Varga Mihálynál ért el sikereket. A könyv írásának pillanatában persze még kérdéses, hogy „választási ígéret” vagy felelős politikusi gondolkodás vezérelte a válasz írásában a Fidesz vezető pénzügypolitikusát.
„Kedves Mariann!
Valóban így van, próbálunk megoldást találni az ingatlanalapok helyzetére. Ennek érdekében készítek elő egy bizottsági ülést a parlament költségvetési és pénzügyi bizottságában. Várhatóan március 11-én tárgyalunk róla. Jelen lesz a PSZÁF, Pénzügyminisztérium, befektetői érdekképviseletek, alapkezelők.
Bízom abban, hogy segíteni tudunk azokon, akik beszorultak ebbe a rendszerbe.
Tisztelettel,
Varga Mihály”
Tervezzük, ha lehetőségünk lesz rá, magunk is részt veszünk a megbeszélésen, bár nem biztos, hogy a KÖSZ hivatalosan képviselheti magát az ügyben.
Sokat gondolkoztam azon is, hogy miként tudjuk tovább növelni egyesületünk hatékonyságát. Sajnos, a tapasztalatom az, hogy a kezdeti lelkesedés után a civil egyesületek tagjainak aktivitása csökken, az egész szerveződés létjogosultsága ezáltal megkérdőjeleződik, az egyesület pedig a lassú agónia, a megszűnés útjára lép.
El kell döntetni, hogy a közvetlen cél mellett milyen feladatokat vállal fel az egyesület és hogy honnan teremti elő a pénzt a működéséhez!
Nem vagyok híve a pályázatoknak, mert akkor az államtól függünk, és annak sem, hogy pénzt kapjunk bárhonnan, kivéve a tagságot. Vagyis jómagam 100 százalékig tagdij függő szervezetet szeretnék, mert ebben az esetben látom garantáltnak, hogy nem hunyászkodunk meg a bankokkal vagy az állammal szemben és nem fog szépen „betagózódni” abba a civil körnek nevezett holdudvarba, amelyet a pénzzel és/vagy hatalommal rendelkező tárgyaló partnerek tartanak maga körül.
Meggyőződésem, hogy a siker azon múlik, hogy a PSZÁF-fal való tárgyalások során mennyi tagot képviselünk, és a tagoknak hány rögzített, hiteles tapasztalatát tudom átnyújtani. Ugyanez kell majd a bíróságnak, amikor a kárigényről beszélünk, vagy amikor azt kell bizonyítanunk, hogy félrevezettek bennünk a bankok az ingatlan befektetési jegyek eladásakor és a felfüggesztés okainak magyarázatakor.
Az internetet nélkülözhetetlennek tartom, mert az együttműködés feltétele a könnyű és olcsó kommunikáció. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy a tagok átlag életkor valahol 50 körül lehet és sokan jó, ha elolvasni tudják a híreket az interneten. Ezért is örülök annak, hogy vállalkozó szellemű tagtársaink a hagyományos kommunikáció eszközeivel, telefonon vagy élőszóban tartják a kapcsolatot az „internet perifériájára szorult” károsultakkal.
Mint érdekképviselet lehetségesnek tartom, hogy például a banki Általános Szerződési Feltételek kidolgozásában vállalhatunk aktív szerepet. Ilyen esetben jól jöhetnek azok a tapasztalatok, amelyeket a társaság szerzett.
Csak példaként hoznám fel az elmúlt hetekben tett két nyilatkozatot, amely a KÖSZ-höz köthető. Először konstruktívan igyekeztünk reagálni a nyílt végű alapok zárt végűvé alakításának hírére, amelyet a Raiffeisen is meglépett.
"Közlemény
A Banki Károsultak Önvédelmi Szövetsége elvben egyetért a nyílt végű ingatlanalapok – így a Raiffeisen Ingatlanalap – zárt végűvé alakulásával, hiszen az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a nyílt végű forma ezen alapok esetében »gyári hibás«, nem kellően átgondolt konstrukció, mivel nem biztosítja a nyílt végű alapoktól elvárható folyamatos likviditást. Arra azonban nyomatékosan felhívják a figyelmet, hogy egy ilyen átalakulás csak korrekt feltételekkel, az üzleti tisztesség szabályai szerint mehet végbe. Ezen azt értik, hogy a korábbi befektetőknek – különösen azoknak, akik az alapkezelők tájékoztatásait komolyan véve több éve az alapokban tartják megtakarításaikat – valódi választási lehetőséget biztosítanak arra, benn kívánnak-e maradni a zárt végű alapban, vagy inkább kiszállnak. Valódi választási lehetőségről pedig csak akkor lehetne beszélni, ha az átalakulási eszközérték legalább a felfüggesztés előtti szintnek felelne meg, azaz a befektetők racionális mérlegelés, nem pedig a kiszolgáltatott helyzetükkel visszaélő, zsarolásnak is minősíthető »büntetően alacsony« árfolyamok alapján hozhatnának döntést. Ennek a szándéknak egyelőre a Raiffeisennél kevés jele van, de bíznak abban, hogy az alapkezelő és a mögötte álló bank belátja, hogy ez az egyetlen jó megoldás annál is inkább, mert egyébként akár meg is hiúsulhat az átalakulás. Erre még van idő áprilisig."
A konstruktív hozzáállás mellett Miklós kritikus elemzése is követendő példa lehet az egyesület jövőbeni tevékenységének tervezéséhez, különös tekintettel arra, hogy a szakmai, gazdaságpolitikai egyeztetésekre, mint érdekképviselet a KÖSZ meghívást kaphasson.
„Tisztelt Cím!
A f. hó …án érkezett levelükben előzetes tájékoztatást adnak a Raiffeisen Ingatlan Alap zárt végűvé alakulásának tervezett lépéseiről. Tájékoztatásukat köszönöm és arra a következőkben válaszolok:
A tájékoztatás alapján számos olyan kérdésem merül fel, amelyek számomra kielégítő megválaszolásának hiányában nem vagyok abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozhassak. Ezen kérdések a következők:
1.Számszerűen milyen egy jegyre jutó nettó eszközértéken történik az átalakulás (azaz mi lesz az eszközértéke a zárt végű alapba nem belépőkkel történő elszámolásnak és a zárt végű alapba belépők induló befektetésének)?
2.A tájékoztató említi a zárt végű alap jegyeinek bevezetését a Budapesti Értéktőzsdére. Ezzel kapcsolatban több kérdésem is van:
2.1 A tőzsde mely szekciójába kerülnek bevezetésre a jegyek?
2.2 Biztosít-e az Alapkezelő vagy a Bank likviditást a másodlagos forgalom számára, és ha igen, milyen módon (pl. árjegyző útján)?
2.3 Ha biztosít árjegyzést, az folyamatos (a tőzsdén bármikor figyelemmel kísérhető), vagy ask-for-quote rendszerű lesz?
3.A zárt végű alap befektetései számára mely szerv biztosítja a tőke- és hozamgaranciát és van-e a bank által biztosított garanciánál magasabb szintű (pl. állami) garancia ?
4. A tájékoztató szerint a tőke- és hozamgarancia csak akkor érvényes, ha valaki az alap teljes, négy éves futamideje alatt megtartja a befektetését. Ez azt jelenti, hogy ha a befektetési jegyek akár a tőzsdén, akár más magánjogi tranzakció keretében tulajdonost váltanak, a garancia megszűnik. Helyes-e ez az értelmezés, és ha igen, mi indokolja, hiszen az Alapkezelőnek mindegy, hogy ki a jegy tulajdonosa?
Mindaddig, amíg a fenti kérdésekre vonatkozóan nem kapok egyértelmű választ, nem tudom eldönteni, hogy visszaváltsam-e vagy fenntartsam befektetésemet. Ezért jelenleg sem visszaváltási megbízást nem áll módomban adni, sem a zárt végű alapba nem kívánok belépni. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy visszaváltási megbízásom hiánya nem tekinthető úgy, mintha a zárt végű alapban részt kívánnék venni.”
Lenne rengeteg más fontos munka is, egyben lehetőség, például a befektetési lehetőségek független elemzése és a tagok számára érthető ajánlások megfogalmazása. Méghozzá úgy, hogy az egyes lehetőségek értékelését elsősorban azoktól várjuk, akik már „felhasználóként” szereztek tapasztalatokat.
Szükség lenne nemzetközi kapcsolattartóra, aki a rokon érdekvédelmi kezdeményezésekkel folyamatosan konzultálna. Valószínű, hogy sokat lehetne ellesni, tanulni tőlük. A szervezet tehát jelenleg válaszút előtt áll: a tagdíjas megoldás esetén egy komoly, mérvadó egyesületté nőhetünk, vagy a mostani helyzetünkre koncentrálunk, az alkalmi megoldás érdekében. Ismerve a hazai bankrendszert és politikai kultúrát, ez utóbbiban benne van az a lehetőség is, hogy más formában, de a pénzintézetek ismételten visszaélnek majd az ügyfelekkel szembeni erőfölényükkel.
(Részlet a könyvből, a legfrissebb események összegolalója.)
