... és "készsége" arra, hogy új dolgokat megtanuljon. Egyelőre nem tudom, mint csoportot érzékelni őket, pedig olvasgatom a Rádió Q fórumát, hogy lássam, mi foglalkoztatja az embereket. (Ez nyilván attól is függ, hogy mit hallunk a szerda esti híradókban, de itt most az internetes szükségletekre, a látens és explicit igényekre gondoltam.)
Emlékszem korábbi élő tréningek tapasztalataira, amikor megpróbáltam valamit megmutatni abból, hogy mi mindent lehet kihozni az internetből - miközben folyton az az érzésem, hogy a lehetőségeknek én magam is csak a töredékét használom ki.
Nos, aki egy ilyen alkalomkor tapasztalt, gyakorlott netizenként üldögélt a tréningen, az leginkább unta. Akinek meg még a copy/paste is gondot jelent, vagy még eszébe sem jutott, hogy valamit publikáljon a neten, az meg azt sem értette, hogy miért lelkesedem ennyire a "civil tartalomszolgáltatásért". Túlságosan új, túlságosan egyszerű és túlságosan nyilvánvalóan hangzik, hogy "a tapasztalat az úr", és hogy az internetes világ legértékesebb kincsei azok, - a tartalmak nem több, mint 5-10%-a -, amelyek a közvetlen személyes tapasztalatokról szólnak. Mondhatnak pl. bármit a "hivatalos szervek" arról, hogy miért volt szükség az összes ingatlanalap felfüggesztésére akkor, amikor csak kettőnek voltak gondjai, egészen addig nem sokra jutottam a "megfejtésben", amig meg nem találtam a neten, a nem nekem szánt, nem a köznek szánt, hanem egy adott üzleti helyzetben mintegy mellékesen felkerült információknak. Aki ezt elolvassa, azt tudja, hogy érdemes keresgélni, "okonyomozni", hogy mi is történt itt a háttérben. Vagy ki más lehet hiteles segítség egy rákbetegnek, mint egy olyan blog elolvasása, amelyet egy hasonló betegségből sikerrel felgyógyult társa írt? Ki más tud jobban megérteni egy cikloid személyiséget (mániás depressziós) mint az, aki hasonló "kihívással" éli az életét?
Internetezőnek is internetező a barátja, erre épül a műsor. (A lakosságnak az a másik fele, aki még mindig elzárkózik a nettől, nem célcsoport, és nyilván nem is hallgatja majd a műsort.) Egyébként, ha nem lenne ilyen későn a műsor, biztos hívnám Zsizsit (12, a kisfiam), aki már természetes módon blog-, ning-, és természetesen startnap.com tulajdonos.
Igyekszem majd figyelni és a próbaadások alatt a műsort "kalibrálni", "finomhangolni", hogy nagyjából milyen lehet a közönség érdeklődése, bár a fő vonaltól nem szeretném, ha túlságosan eltérnénk*. Jobbat nem tudok, elindulok az induló témákkal, - 1. startnap.com 2. blog.hu 3. civil journalism -, és igyekszem, amennyire tudom, a tulajdonképpeni tartalomról egy kicsit "elemelni" a beszélgetéseket egy általánosabb, az internetes kommunikáció mélyebb sajátosságait is megmutató szintre. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerül.
Saját mániámat - banki ügyfelek érdekvédelme - azért választottam le a műsor második részébe, mert félek, ha ezt nem teszem, akkor a teljes műsorra rátelepednék vele. Pedig itt sem csak a témát - amit pedig nagyon! -, hanem az alkalmazott eszközöket és módszereket is szeretném megmutatni, abban bÍzva, hogy talán lesz, aki átveszi és alkalmazza őket az ingatlanalapos csoportban is. (Eddig a "legbüszkébb" arra vagyok, hogy Miklós elkezdett blogolni, majd megkérdezem, hogy mit szeretne kihozni belőle.)
*Aki velem volt, emlékszik rá, mennyit szenvedtem a Pax tévével annak idején, amikor a tévések minden áron rám akarták kényszeríteni a "szakma szabályait", és úgy éreztem, nincs terem kipróbálni, amiket kitaláltam. Nem is lett belőle jó produktum, de tapasztalatnak remek volt, és sokat tanultam a "klasszikus" szerkesztési, vágási megoldásokról. Csak semmi "internetes" és semmi "interaktív" nem lett a Sikerblog.hu címen futó próbálkozásból.
