Mert a rádiótelefon - a kéretlen bejövő hivások - lopnák az időmet. Miről jutott ez eszembe?
Itt ül éppen velem szemben ember, és másodszor veszi a telefonját, miközben beszélgetünk, 5 perc veszteség - lett volna, ha közben nem foglalom el magam a neten.
Azt hiszem, ezzel a látogatómmal mostanában nem fogunk találkozni - gondoltam volna még egy évvel ezelőtt. Pedig amiről ők beszéltek, és amelynek kéretlen tanúja voltam, adott egy jó ötletet. Egy analógiát, tehát egyáltalán nem lopott ötletről van szó, hanem arról, hogy amiképpen ők próbáltak megoldani egy helyzetet, illetve ami miatt ez nem megy, az ugyanaz a mechanizmus, mint az én problémám megoldása. Ez követhető?
A rádiótelefon félbeszakít, felboritja a beszélgetés logikáját, különösen, ha 1-2 percnél hosszabb és/vagy érzelmileg fontos volt a hivás. Jól jelzi ezt az utána következő "Hol is tartottunk?" kérdés, mint most is.
Egy darabig kikapcsolva tartottam a telefonom, s mivel úgysem járok nagyon sehová sem, egy idő után rájöttem, hogy nem kell nekem rádiótelefon. Ennek most van 2,5 hónapja és nem bántam meg a lépést.
A telefonálás egyáltalán viszonylag ritka jószág nálam, majdnem mindent el lehet intézni emailen. Azt hogy lehet 100% online is eredményesen dolgozni, az ingatlanalapok érdekvédelmi szervezése bizonyitja. Sem személyes találkozással, sem pedig telefonnal nem tettük próbára egymás türelmét.
Nos ennyit tudtam irni 5 percről.
(Tudom gépezni sem illik beszélgetés közben, nem is szoktam. Csak miközben a másik telefonál...)
