Nagyon várom a videotelefont, de valahogy nem akar megérkezni. Tegnap lev.lapot kaptam a futárcégtől, hogy a címet nem találták, ami érthetetlen, felhívom az ügyfélszolgálatot, ahol végül abban állapodtunk meg, hogy ma (pénteken) végre megkapom, itthon várom egész nap. Kicsit morcos voltam, hogy az "egész nap valamikor jöhetnekhez" képest képtelenek pontosabb várható érkezési időpontot adni, de mindegy. Erre az imént telefonál egy arc a cégtől, újra egyeztetve a címet stb., és mondja, hogy jó, akkor hétfőn hozzák. Kiakadtam, reklamáltam, az igéretük betartását kértem. Próbálják, igérte, majd visszahívnak.
Na szóval, még a UPS sem tökéletes, de legalább a hangvétel és a türelmes bánásmód a felindult ügyféllel, az dicséretes. Hogy valami jóval zárjam soraimat.
Még jó, hogy nem videotelefonon beszéltünk, mert akkor látták volna, ahogy lilul a fejem!! :)
Ez a bejegyzés a relaxálódásomat szolgálta, amolyan blogger-öngyógyítás gyanánt.
FRISS! Most telefonáltak, hogy megoldják, megkapom még ma. Na!!!!! :)
Meg kéne tanulnom, ha a szarakodásra ne kapjam fel a vizet, igaz, így elég határozott hangnemben tudok reklamálni. Az lenne jó, ha közben belül nyugis tudnék maradni, de nem tudok, basszus!
Te hogy van az ilyesmivel?
